Blog

Vége van a nyárnak

Nyakunkon a szeptember, a bölcsőde- és óvodakezdés, amely sok családot próbatétel, kihívás elé állíthat.

Nehézség lehet az elválás, az egyedüllét, az új arcok, az új környezet, új szabályok…

Először az anyukának kell elfogadnia, hogy gyermeke új közösségbe kerül. Ha bölcsődébe kell adnunk a gyereket, esetleg lelkiismeret furdalással kell szembenéznünk, de higgyük el, hosszú távon a gyereknek is aza a jó, ami nekünk, szülőknek biztonságot ad.

Eleinte még a legideálisabb esetben is sok feszültséget kell kezelni, hogy utána a hétköznapok jól működjenek. Ebben sokat segíthet szülő és kisgyerek közös nevezője, a „játéknyelv”, ami sikerrel oldhatja a helyzeti feszültségeket, átsegíthet a konfliktusokon a gyermek természetes közegét, a fantáziavilágot használva.

Legyen szó a reggeli öltözésről, indulásról, a konfliktusok kibeszéltetéséről, sokkal könnyebb dolgunk lesz, ha a gyermeket a saját terepére invitáljuk, ahelyett, hogy megpróbálnánk a racionális kommunikációs sémákat alkalmazni. Így elkerülhetjük, hogy a gyermek számára sokszor érthetetlen felnőtt logika azonnali és menthetetlen ellenállásba kényszerítse.

Konkrét helyzetek és javaslatok:

(Felejtsük el az ésszerűnek tűnő mondatokat, helyette beszéljünk játéknyelven!)

  • Szedd a lábad, siess, elkésünk! → eljátszhatjuk, hogy lufik vagyunk, néha nagyon fúj a szél, ami odébb lódít bennünket, ilyenkor szaladunk pár lépést aztán megint sétálunk. Közben utánozhatjuk a szél hangját, felerősödve, majd lehalkulva, mintegy jelezve, hogy most futás vagy séta következik. A gyerek bele fognak menni a játékba és máris kimozdítottuk őket ellenállásukból, valószínűleg még mosolyt is csaltunk arcára.
  • Olyan nagylány vagy, miért nem mész be szépen a csoportba? Nézd, Lili is milyen ügyesen játszik! → vigyük a kedvenc alvós állatát, és mondhatjuk, hogy: „Nyuszi már annyira kíváncsi, kíváncsi mi lehet abban a dobozban. Segítesz neki? Megnézitek együtt?”
  • Mi volt ma a bölcsiben? → este eljátszhatjuk, hogy gyermekünk egyik kedves otthoni játéka hiányolta és nem tudja mit csinált egész nap nélküle. A játék figura is elmondhatja, hogy mit csinált, akár úgy, hogy megerősítse abban a gyermeket, hogy ő már milyen nagy és ügyes.

Például bábozva, így: Mikor reggel felébredtem, és nem találtalak sehol, azt hittem, csak bújócskázol, kerestelek mindenhol, aztán mikor láttam, hogy hiába, eszembe jutott, hogy hát persze! Te már nagylány vagy, és elmentél apával a bölcsibe! Milyen jó lehetett neked ott a sok gyerek meg játék között! Egyszer majd elviszel engem is? Addig elmeséled, milyen az a bölcsőde? A gyerekek kedvesek? Barátságosak, kedvesek lesznek velem?

  • Miért sírtál? Olyan jó a bölcsi! → ha hallottuk, hogy a gyerkőc sokat sírdogált napközben, és nehezen viseli az elválást, segíthetjük ugyanígy a történtek mesébe foglalásával, és egy pozitív, megnyugtató lezárás hozzámesélésével. A saját mese mindig nagy hatással van a gyermekekre, és segíti a velük történtek újra élésén keresztül a feszültségek oldását, feldolgozását. Például:

“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Anna. Egyik nap, mikor nagyon hiányoztak a szülei a bölcsődében, egész álló nap csak sírdogált és egyszer csak észrevette, hogy valaki figyeli. Egy baba volt az. Ott ült a polcon, és nagy kék szemeivel csak őt nézte (bármilyen játék bevonható, ami tényleg ott van az óvodai csoportban, amiről tudjuk, hogy a gyermek érdeklődését könnyen felkeltheti és másnap fogódzóként szolgálhat). Anna visszanézett a babára, és abbahagyta a hüppögést. Mintha hallotta volna, ahogy a baba megszólítja őt: Szia Anna! Te is egyedül vagy? Én is, már mióta itt ülök a polcon, és senki sem játszik velem. Pedig éhes is vagyok, és egy kicsit fázom is. Főznél nekem valami finomat? Rám adnád a pulcsimat?? Tudod, én egyedül nem tudom felvenni! Másnap Anna már nem sírt, kíváncsian kukucskált be a szobába, és szemével a babát kereste. Ott ült a kisszéken és épp Lili etette. Anna odalépett hozzájuk, és megsimította a baba karját. – Egy kicsit fázik. – mondta Lilinek, aki mosolyogva nézett fel. – Igen, lehet, az előbb tüsszögött is – felelte. Felöltöztessük? Ühüm – mosolygott vissza Anna, és attól fogva tudta, hogy már nem csak a baba lesz a barátja.”

Ezt a játékos módszert használva a gyermek magára ismer és egy más szemszögből tekint a helyzetére, új megoldási módokat kaphat.

 A következetesen használt játéknyelv egy másik folyománya az egymásra hangoltság szülő és gyermek között, ami egy olyan közös fantázia-tenger, ahol könnyedén lubickolhatnak együtt, hisz a gyereknek mindez a szülővel töltött értékes idő, a szülőnek pedig egy vidáman megoldott probléma. Mindkettő felbecsülhetetlen érték!

Érdemes áthangolódni és kipróbálni, milyen, ha elrugaszkodunk kicsit a szigorú tényektől és mesévé varázsoljuk a hétköznapokat. A sikerélmény garantált.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük