Blog

Testvérféltékenység

Érthető, ha egy kisgyermek, aki kizárólagosan élvezhette a szülei figyelmét és szeretetét, nem igazán örül annak, ha egy „trónkövetelő” tűnik fel a láthatáron. 

Teljes mértékben elfogadható, ha erre különféle „furcsa” viselkedéssel reagál, úgy, mint regresszió (egy korábbi fejlettségi szintre való visszaesés pl. a szobatisztaság, beszéd vagy viselkedés területén), szembenállás a szülőkkel, az új kis jövevény elutasítása, alvászavar, evés problémák, magatartászavar…

Ha tisztában is vagyunk vele, hogy ez normális viselkedés, attól még nem lesz kezelhetőbb a gyermekünk, vagy egyszerűbb az összeszokás. Ám vannak olyan eszközök, amelyekkel segíthetünk nekik, hogy könnyebben éljék meg az egyetlen gyermek státuszából a testvérség állapotába vezető utat…

Engedd babának lenni

Hadd ölelgessen, hadd sírjon, hadd aludjon az ölünkben, ihasson cumisüvegből újra, hadd kóstolja meg az anyatejet. Ne szidjuk le azért, ha újra baba akar lenni, ne kelljen mindig nagy testvérként viselkednie, hiszen ezzel nem érünk el változást, csak meghosszabbítjuk ezt az átmeneti időszakot. 

Inkább legyünk megértőek: „Megértem, ha újra bébi szeretnél lenni, nekem is úgy tűnik, hogy mindenki többet foglalkozik egy kisbabával.” Mondjuk el neki, hogy ő mindig is a kisbabánk marad, még ha idősebb is lesz, akkor is, és nem muszáj pusztán azért babaként viselkednie, hogy több ölelgetést és figyelmet kapjon tőlünk. 

Vegyük ölbe gyakran, szeretgessük, simogassuk – a testi kontaktus sokat számít.

Méltányold a „nagyfiús/nagylányos” viselkedést

Dicsérjük meg, ha olyat csinál, amit a babák nem tudnak: egyedül felveszi a cipőjét, késsel, villával eszik vagy segít nekünk süteményt sütni…Hívjuk fel a figyelmét, hogy milyen jó, hogy ő már ilyen nagy gyerek, így pl. együtt tudunk fagyizni, strandolni, cirkuszba menni, míg a kistestvér ezekben a programokban még nem tud részt venni.

Segíts megfogalmazni az érzelmeit

Mondjuk el neki, hogy megértjük, ha dühös, velünk is előfordul, hogy dühösek vagyunk és ilyenkor segít, ha beszélünk róla. Adjunk neki lehetőséget, hogy levezesse a dühét. A bábozás és a különféle szerepjátékok a segítségünkre lehetnek ilyenkor.

Add meg neki azt a mértékű figyelmet, amit szeretne

Az elsődleges ok, amiért a nagyobb testvér ismét baba szeretne lenni az az, hogy látja, mekkora figyelmet kapnak a babák. Ha kérés nélkül megadjuk neki ezt, lehet, hogy meg tudjuk előzni a hisztit és azt, hogy ő maga is baba akarjon lenni.

Olvassunk neki mesét, miközben szoptatsz, menjünk a játszótérre, s amíg a babakocsiban alszik a kistestvér, segítsünk neki a homokozóban tornyot építeni…ne szabjunk határt a kreativitásnak! 

Figyeljünk arra, hogy ugyanakkora figyelemben legyen része a nagynak is, amikor a rokonok és ismerősök babanézőbe jönnek. Bontsa ki ő a kicsinek szánt ajándékokat, akár ki is próbálhatja őket. Mutassa meg ő az új babaszobát a vendégeknek és ő albuma is előkerüljön, amikor a baba fényképeit mutogatjuk.

Vond be a babázásba

Kevésbé érzik kirekesztettnek magukat azok a nagy testvérek, akik segíthetnek az anyukájuknak és részt vehetnek a kicsi gondozásában. Adjunk neki olyan feladatot, amiben ügyes tud lenni, például szórakoztathatja a babát (persze ne akkor bízzuk meg ezzel, amikor a kicsinek épp rossz kedve van vagy fáj a hasa), párosíthatja a pici zoknikat, kirakhatja a polcra a pelenkát, előkészítheti a krémet a pelenkázásnál vagy megmoshatja a kis lábakat a fürdetésnél.

Sose erőltessük, hogy segítsen, mindig érdemes megkérdezni, hogy van-e kedve közreműködni?

Csak olyan feladatokkal bízzuk meg, amelyek nem haladják meg a képességeit és amelyeket magabiztosan el tud végezni. Sose bízzuk a babát az idősebbre, ne hagyjuk őket egy percre se egyedül!

Minimalizáld a változásokat az életében

Épp elég változás a nagyobb gyermek életében, hogy egykéből nagy testvér vált belőle, egyelőre elég ezzel megküzdenie.

 Biztosítsuk továbbra is az állandóságot az életében. Ne változtassunk a napirendjén…ha eddig te öltöztetted reggelente, ne kelljen mostantól egyedül készülődnie. Tartsuk meg az esti lefekvés rituáléját is ugyanúgy, mint eddig. Ha azelőtt az ágyban még összebújtunk és meséltünk neki, próbáljunk meg továbbra is időt szakítani erre. A kisbabák napirendje eleinte még igen rugalmas, alkalmazkodjon inkább ő a nagyobb testvér(ek)hez.

Vajon jó testvérek lesznek?

Nincs recept, nincsenek titkos hozzávalók és egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem is feltétlenül rajtunk, szülőkön múlik ez.

A cél egyértelmű, az oda vezető út bizony göröngyös, de végig menni rajta az egyik legszebb kihívás az életben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük