A nyári szünet kellős közepén is ránk köszönthet a hűvös, esős idő – de a hőség vagy betegség miatt is kényszerülhetünk sokszor a négy fal közé, nem kis mozgásigényű gyerkőceinkkel.

Már el is képzelem az idilli jelenetet, ahogy a kanapén összebújva nézünk végig egy – nem leszek nagyravágyó – fél órás rajzfilmet együtt, de aztán a valóság leránt a földre; valószínűleg 3-5 perc után elhangzik az első pisilnem kell, szomjas vagyok, nézzünk más mesét… s a többi igénybejelentés.

Mit is kezdjünk esős időben a gyerekekkel?

Nincs rossz idő, csak rossz öltözet. 

Ha elég vagányok és rugalmasak vagyunk, akkor vegyük fel a gumicsizmát, esőkabátot, a babakocsira tegyünk esőhuzatot, és uccu neki…a szabadba. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy nincs 100%-ban vízálló lábbeli, ha máshol nem, hát felül biztosan befolyik a víz a gumicsizmába is, ha elég mély pocsolyába ugranak hatalmasat. Így rövid idő után általában ennek a mókának is véget kell vetnünk.

Ha van autónk, meglátogathatjuk a nagyszülőket, kisgyerekes barátainkat, ahol együtt bandázhatnak a gyerkőcök vagy kitalálhatunk valami zárt helyen kivitelezhető programot. 

A kisebbekkel tornázós, éneklős, mondókázós foglalkozásokat, a nagyobbakkal kézműves programokat tervezhetünk, vagy kereshetünk a közelben egy játszóházat.

Aztán egy lehetőség még, mint kellemest a hasznossal kiegészíthető alternatíva, ami kisgyerekkel garantáltan nem unalmas, főleg, ha nem ültetjük bevásárlókocsiba.

Tökéletes programlehetőség, felülünk a buszra, HÉV-re, vonatra, metróra – tulajdonképpen mindenféle járművel való közlekedés segít eltölteni az időt, és élményeket is gyűjthetünk.

De mit tegyünk, ha menthetetlenül a lakásba, házba szorulunk?

A megszokott, mindennapos játékokon kívül ki kell találnunk néhány újdonságot is…

Vegyük elő a rég nem használt, meguntnak vélt játékokat a szekrény mélyéről, pincéből, padlásról, dőljünk hátra fél órára, amíg a kicsik felfedezik a kincseket!

Rejtsünk el a szobában valamilyen tárgyat/tárgyakat, és kezdődhet a kincskeresős játék!  1-2 évesünk még minden bizonnyal nem fogja érteni, miről van szó, de ha nagyobb testvére lelkesen kutat, utánozza majd ebben (is). Ha ügyesek és kreatívok vagyunk, rajzolhatunk kincskereső térképet is, és továbbfejleszthetjük a játékot szerepjátékká.

Ha már kifogytunk az elrejteni való tárgyakból és/vagy elegünk van az unatkozó, nyűgös gyerekek folyamatos „anyázásából”, bújjunk el előlük, bújócskázzunk! 

Előtte tájékoztassuk őket, hogy ez a játék, nehogy elfelejtsenek megkeresni bennünket! Ha attól tartunk, hogy játék közben elveszítjük a kontrollt a gyerekek felett, és esetleg baj történhet, akkor inkább legyünk mi a hunyók, és bújjanak el a gyerekek. Természetesen az 1-2 évest is keressük sokáig, kitartóan – még akkor is, ha azt hiszi, csukott szemmel a szoba közepén állva tökéletes búvóhelyet talált.

Játsszunk jelmezesdit!  Akár a gardróbot is rendezgethetjük, selejtezhetünk…Ruhákat, kendőket e közben magukra próbálhatják, igazán kellemesen eltöltik az időt vele. 

Mindenféle rajzeszközt, elővehetünk, készíthetünk kreatív játékot együtt – pl. szívószálból, konzerves dobozból hangszert – biztosan érdekes lesz számukra. 

Az ötletek száma szinte végtelen, a kérdés az, meddig tudnak a gyerekek egyhelyben megülni.
Az igazi kihívás ilyenkor, hogy a mozgáshiányukat mérsékelni tudjuk, anélkül, hogy komolyabb sérüléseket ejtenének magukon, egymáson, vagy a berendezésen.

Kicsit meg tudjuk őket mozgatni – még kis lakásban is – egy kis tornával: egyhelyben ugrálás, guggolás, nyújtózkodás, mászás…ha már nagyon sok energia gyűlt fel a gyerekekben, vagy nagyon nem bírjuk cérnával, hangosítsunk fel egy jó zenét, és táncoljunk a gyerekekkel!

Ha a fenti javaslatokból bármelyiket – akár többet is – kipipáltunk, talán sikerült a gyerekeket annyira elfárasztani, hogy visszatérhetünk az eredeti tervhez, és fél órára leülhetünk velük mesét nézni.

Kellemes közös időtöltést!