Blog

MIÉRT JÓ, HA BÖLCSIBE JÁR A GYEREK?

Emlékszek a bölcsődekezdésünk göröngyös időszakára…Nem volt könnyű még a gondolata sem annak, hogy a lányom bölcsődés – a fiam óvodás – lesz augusztus végén, a beszoktatás pedig nagyon rövid ideig tartott…

A bölcsődére most úgy gondolok, mint egy kellemes, puha, meleg fészekre, egy második családra, egy közösségre, ami annyit ad a gyermekemnek és nekem, amit soha nem leszek képes meghálálni. De haladjunk lépésenként:

♥️Leválás

Ezzel kapcsolatosan ellenérzéseim voltak. Miért kell egy – alig több, mint – kétéves gyereknek leválnia az anyjáról? Túl korai még…Így gondoltam és így éreztem. Olyan véglegesnek és determináltnak tűnt minden és úgy éreztem semmit nem tehetek – a gyereket valósággal kiszaggatja a kezeim közül a valóság. Pedig dehogy. A lányom jó helyen volt. Rájött ő is és én is, hogy más felnőttek társaságában is biztonságban van.  Máshol is lehet és szabad is jól éreznie magát. Ma már örömmel indul a bölcsődébe, és boldogan meséli el a nap történéseit és jót nevetünk azon, hogy már megint mennyit csintalankodott. Nemhogy távolabb, de talán még közelebb is kerültünk egymáshoz – már ha ez egyáltalán lehetséges. De mindkettőnk számára fontos lépést jelentett az egymástól való függetlenedés útján.

♥️Táplálkozás

Hát ezért annyira hálás vagyok… Többnyire csak sajtos-tejfölös tésztát vagy bolognait, talán még a rántott csirkemellet hajlandó megenni a kislányom itthon. A bölcsiben tágult a kör…befalja a főzeléket, olykor még versenyeznek is, hogy kinek a tányérja ürül ki hamarabb. Ott szokott rá az almaevésre is. A bölcsiben tökéletesítette a kanálhasználatot, itthon már a villa is kézbe kerül néha. Nemrég kérte, hogy főzzek „zöld” főzeléket – kérdések sorozata után kiderült, brokkolifőzelék lehet…Nem vagyok egy nagy szakács, de ez még szerintem is jól sikerült. Boldogan kínáltam vele a lányom, és annyit mondott: „Anya, ez nem finom!” Kérdeztem tőle, hogy a bölcsis finomabb? „Igen!” felelte, – és még csak haragudni sem tudtam rá…

♥️Önállóság

Természetesen itthon is szoktatjuk az önállóságra – bár az öltözés és vetkőzés témakör leckéit én ennél egyszerűbbnek képzeltem – mégis azt látom, hogy a közös munkánk eredményeképp egyre ügyesebb.  A cipő, a szandál már egyedül fel tudja húzni, a nadrágot és a zoknit, a szoknyácskákat pedig le. A pulcsit, pólót sikerül félig lehámozni, de a fejen való átbújtatáshoz még idő kell. Nagyon finoman szövődnek össze az itthoni és a bölcsis ismeretek, gyakorlatok és annyira támogatják egymást, hogy nagy örömmel tölt el, ahogy nagyon lassan, de egyre talpraesettebbé, önállóbbá válik. A bölcsőde mindent megtesz a szobatisztaságért is, amivel mi eddig – sajnos – itthon nagyon csúnyán felsültünk. Viszont látom, hogy közösen ez is menni fog. Egyedül mos kezet, fogat és nagyon sok mindent akar már egyedül csinálni.

♥️Barátok

Több barátnőmtől hallottam, hogy a 2-3 éves gyerekek inkább egymás mellett játszanak, mint egymással, mégis a második bölcsődei év elejére olyan erős kötelék jött létre a négy gyerek között, hogy mindig könnybe lábad a szemem, ha a közös fotóikra pillantok. 

Ölelések, fülig érő szájak, no meg az egymástól eltanult kópéságok. Állandóan egymásról mesélnek, ha valaki beteg, akkor jelzik, hogy hiányoznak egymásnak, és nagyon jó érzéssel tölt el, amikor azt mondja a gyerekem, hogy neki barátai vannak a bölcsődében. 

♥️Fejlődés

A kislányom – ami a mozgást, beszédet illeti – kortársaihoz képest később kezdett…de a szakszerű bölcsődei fejlesztésnek köszönhetően hamar utolérte társait. Vannak még hiányosságok, de otthoni tornával igyekszünk pótolni, amit csak lehet. 

A beszéd fejlődése is robbanásszerűen következett be 1-2 hónap bölcsődében töltött idő után. 

Az biztos, hogy nagyon jó döntést hoztunk, amikor a bölcsit választottuk – amihez persze szükség van a remek kisgyermeknevelőkre, a szuper dajkákra, a nagyon jó bölcsődevezetőre, türelmes és szakértő konduktorra és persze a tehetséges szakács nénikre is.

Ha még azon gondolkozol – hogy menjen-e bölcsődébe a gyermeked -, ne tedd sokáig… érdemes belevágnotok! 👶

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük