Blog

Mese, mese…újra és újra

„A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet hozzá, mélyre vezet a lelki valóság tartalmaiban, legyen szó szeretetről és gyűlöletről, életről és halálról, jóról és rosszról, küzdelemről.” (Vekerdy Tamás gyermekpszichológus)

Bármilyen hihetetlen, de már akkor elkezdődik a mesére nevelés, amikor az anya és az apa mesél, énekel a magzatnak. Már a méhen belüli időszakban is tanul, és érzékeny a külvilág jelzéseire. 

  • Egy pár hónapos csecsemő is élvezi az osztatlan figyelmet, azt, ahogy a szülei hangját, hanglejtését hallgathatja. A hangod, a becézgetés, a kedveskedés biztonságot nyújt a gyerekednek, és megkönnyíti számára az ellazulást. Az ismerős ritmus, dallam összekapcsolva a ringatással, az anyaméh biztonságát idézi fel benne, ezért jelentenek örömöt a mondókák és a versek még akkor is, ha nem érti a szöveget és hozzájárulnak a kötődés kialakításához.
  • Ha már biztonságosan ül a gyereked, következhetnek a döcögtetők, a höcögtetők és lovagoltatók…ezeket az anyák hosszú-hosszú ideje ösztönösen használták, öltöztetéskor, fürdetéskor, altatáskor.

Sokszor halandzsanyelvet is használtak, varázsszavakkal bűvölték, ringatták álomba a gyermeküket. A hangsúly a mozgás, dallam, ritmus egységén és a testi közelség megtapasztalásán van.

  • Amikor gyerek már a tárgyak után nyúl, adj a kezébe képeskönyvet!

A lapozgatók, leporellók akkor hasznosak, ha olyan egyszerű vonalakkal megrajzolt képeket mutatnak, amelyek körül vesznek bennünket a mindennapokban. A könyvben lévő tárgyak, állatok más színben, eltérő formában is megjelenhetnek, mint a valóságban, és ha a gyereked így is ráismer egy tárgyra vagy élőlényre, az számára sikerélménnyel jár.

Viszont az ismeretlen tárgyakat ábrázoló képekre is felfigyel.

Megtanulja a nevüket, és rögzíti a szavakat, ami az „én is tudom” örömét nyújtja számára, segítve a világ megismerését, felfedezését, az összefüggések megértését. Ez egyben az éntudat kialakításának lényeges mozzanata. Így válnak a leporellók az hallás és látás fejlesztésének eszközévé, hozzájárulva természetesen a beszédértés és a szókincs fejlesztéséhez is.

2 éves korban megfelelő módon bánik velük, és szívesen lapozgatja ezeket a könyveket.

Mesélj akkor is, ha még nem beszél! 

A fantáziádra, kreativitásodra, képzeletedre van bízva…Például, ha elutaztok nyaralni, az új helyen való első lefekvés előtt visszamesélheted neki röviden a napját:

„Amikor reggel felébredtél, ott voltak a csomagok az előszobában. Megittad a tejet, felöltöztünk, és elindultunk az autóval. Beültél az ülésedbe, hallgattunk egy kis zenét, majd elaludtál. Amikor ideértünk a tengerhez, akkor megnéztük a nagy vizet, játszottál a homokban, kerestünk csigákat, majd megnéztük azt a szobát, ahol most aludni fogunk. Itt van a macid és a rongyod, anya pedig itt alszik melletted. Holnap is kimegyünk fürödni, ugye, milyen jó lesz!” (Kádár Annamária)

Ha a nem is érti a teljes szöveget, az ismerős kifejezések mentén megfejti a történetet…

A kétéveseknek jöhetnek az Énmesék…

Ezek legyenek megnyugtatóak, még ne legyen benne gonosz szereplő, viszont legyen benne sok, számára ismerős elemek. Szívesen hallgat olyan történeteket, amelyeknek ő (vagy egy hozzá nagyon hasonlító valaki) van a középpontjában. 

Minél részletesebbek a hétköznapi történetek, annál jobban tetszenek neki.

Ekkor az ismerős dolgokat várja – nem a varázslatosat – melyek segítenek a napi eseményekre való visszaemlékezésben, az élmények rendszerezésében, ami biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi számára az őt körülvevő világot.

Ne feledd, a közös meseélményeket soha senki nem veheti el tőletek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük