Blog

„Itt van az ősz, itt van ujra…” (Petőfi Sándor)

Tölts örömteli időt kisgyerkőcöddel, s közben segítheted a fejlődését is!

Általában a hétköznapokban a rengeteg tennivalónk van, s e mellett éppen az időből van a legkevesebb.

Az alábbi – őszi versekből, mondókákból álló – összeállítás nem igényel előkészületet, ám a legteljesebb mértékben segítik a babák, kisgyerekek számos képességének fejlődését: 

  • egyensúlyérzék
  • szem-kéz koordináció
  • téri tájékozódás
  • beszédfejlődés
  • ritmusérzék …ezeknek fontos szerepe lesz majd később a bölcsis és az óvodás évek után is.

Ha esik, ha fúj – vagy ha nem is – mondogassuk ezeket a kedves a mondókákat, versikéket a babáknak, kisgyerekeknek minél többet! Minden mondóka könnyen megjegyezhető, ha kézmozdulatokkal kísérjük őket – hiszen ez egy plusz inger az agynak a memorizáláshoz.

Esik eső, csepereg,                           (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

sárga levél lepereg.                            (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)

Sötétben is fúj a szél,                       (felemelt karral hajlongunk)

hosszú lába földig ér.                         (lábunkat mutatjuk a kezünkkel)

Eresz alatt kopogtat,                          (kopogtatást mutatunk a levegőben)

ne hajolj ki, megfoghat.                     (csuklónkat forgatjuk -nemet intve-, a legvégén csiklandozunk)

Ácsorogjunk, bácsorogjunk,           (egyik lábunkról a másikra állunk)

Tetőfával tüzet rakjunk,                     (egyik lábunkról a másikra állunk)

Sej, meg is melegedjünk.                   (elindulunk a kör közepe felé, a tenyerünket dörzsölgetve)

Fújja(d) szél a fákat,                        (felemelt karral hajlongunk)

Letöröd/i az ágat:                               (felemelt karral hajlongunk)

Reccs, (reccs, reccs)!                         (leguggolunk)

Esik eső, csepereg,                           (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

A kisegér kesereg.                             (szemünket dörgöljünk, mintha sírnánk)

Sim-sum fúj a szél,                           (felemelt karral hajlongunk)

Ez a kis fa jaj, de fél.                         (összehúzzuk magunkat)

Minden ága megremeg,                     (karjainkat remegtetjük)

A levele lepereg.                                (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)

Ej-haj semmi baj,                               (csuklónkat forgatjuk (nemet intve) /fejünket rázzuk)

Újra zöldül majd a gally.                   (karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk)

Feri, Teri felszedi,                            (hajlongva nyúlunk felváltott kézzel a földre)

kosárkába begyűjti.                            (az egyik kezünkbe beletesszük a másik öklünk)

Gomba, gomba, gomba,                  (öklünket ütögetjük)

nincsen semmi gondja,                      (csuklónkat forgatjuk -nemet intve)

ha az eső esik rája,                             (ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett)

nagyra nő a karimája.                        (karkörzés a fejünk felett)

Az esőt csak neveti,                           (szájunkra mutogatunk)

van kalapja, teheti.                             (fejünket ütögetjük)

Hüvelykujjam almafa,                    (mindig az adott ujjat mutatjuk)

Mutatóujjam megrázta,

Középső ujjam összeszedte,

Gyűrűsujjam hazavitte,

A kisujjam mind megette,

Megfájdult a hasa tőle.                      (megcsiklandozzuk a gyermeket)

Bíbici Panna,                                    (combunkat ütögetjük)

Rákezdi Vince,                                  (hasunkat ütögetjük)

Akit ér, akit ér,                                   (vállunkat ütögetjük)

Majd elviszi a nagy szél.                   (fejünket ütögetjük)

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a

dióhéjban?                                         (ökölbe szorított kezünkre mutogatunk)

Nem lakhat ott bárki,                         (csuklónkat forgatjuk (nemet intve))

csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,                      (ráütünk ökölbe szorított kezünkre)

kinyílik a csontkapuja,                       (kinyitjuk az öklünket)

és cammogva előmászik                    (a tenyerünkön lassan sétálunk az ujjainkkal)

vén Dióbél bácsi-

csak a szádat                                      (végül mindkét tenyerünket a szájunkhoz emeljük)

tátsd ki!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük