Blog

Kiegyensúlyozott étrend

Minden szülő számára okoz némi fejtörést, hogy gyermeke napi, heti étrendjét hogyan állítsa össze… A gyermek nem kis felnőtt, ezért pár dologra érdemes ügyelni…

Tiltólista nem létezik egy egészséges gyermek étrendjében (életkorát figyelembe véve) minden ételnek, élelmiszernek helye van, természetesen betartandó mennyiségben, minőségi válogatással napi ötszöri étkezés mellett.

Ahhoz, hogy a gyermekek szellemi és testi teljesítőképességük legjavát adhassák, hogy egészséges mértékben fejlődhessenek, s hogy elkerüljék az elhízást, a felesleges túlsúly kialakulását, valamennyi étkezésre szükség van. Nem elég csupán ebédre jóllakni, vagy éppen kiadósan reggelizni! Minden étkezés alkalmával elégséges mennyiséget, rostokban, fehérjékben, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, szénhidrátot és zsírokat is tartalmazó élelmiszereket, ételeket kell fogyasztaniuk. Természetesen a kellő folyadék mennyiség bevitele mellett, ami elsősorban víz legyen.

Egyévesnél idősebb kisgyermekek esetében minden alapvető élelmiszer – amit a család többi tagja eszik – fokozatosan bevezethető. Amire főzés során ügyelni kell, hogy a gyermek adagját ajánlott külön fűszerezni: kevesebb sót, intenzív fűszert, és csak jó minőségű zsiradékot adj hozzá!

Kerüld a cukorban gazdag ételeket! Heti 1-2 napon belefér egy kevés édesség, de a hét többi napján inkább igyekezz valamilyen házilag készült – például cukormentes gyümölcspépet vagy túrós, zabpelyhes kekszet – adni a kicsinek.

Ha a kisgyermek halat fogyaszt, az garantáltan szálkamentes legyen, illetve fokozott figyelmet igényel, mivel gyakran alakul ki vele szemben túlérzékenység. Kerüld még a bő zsírban való sütést, inkább sütőben süsd, illetve párold az ételeket!

Amit nem kapnak a bölcsisek

A közétkeztetésben ők nem kapnak olajos magvakat a félrenyelés rizikója, illetve hüvelyeseket sem a nehéz emészthetőség miatt. Otthon azonban megfelelően elkészítve – darálva, passzírozva – és természetesen felügyelet mellett a szülőn múlik, hogy ad-e kisgyermekének az említett táplálékokból…

Szénhidrátok

A szénhidrátok a test legfontosabb energiaforrásai, de fontos, hogy elsősorban rostokban gazdag, összetett szénhidrátokszerepeljenek a kisgyermek étrendjében. Ebből álljon a napi energiafelvétel 45-55%-a – a cukrok napi fogyasztása nem haladhatja meg az energia 10 százalékát, 2-3 dkg-ot. 

A szénhidráttartalmú tápanyagok közül elsősorban a finomítatlan termékeket, például a teljes őrleményből készült (korpás) kenyeret, a hántolatlan rizst, a friss zöldségeket és gyümölcsöket részesítsük előnyben, amelyek rostokat, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaznak.

Fehérjék

A fehérjék a szervezet alapvető építőkövei: nélkülözhetetlenek a szövetek felépítéséhez, fontos szerepet játszanak a növekedésben, többek között olyan specifikus anyagok alkotórészei, mint a hormonok.

Fehérjékben gazdag élelmiszerek, az állati eredetű hús- és húskészítmények, hal, tojás, tej és tejtermékek, valamint a növényi eredetű hüvelyesek (borsó, bab, lencse stb.) és gabonafélék.

Fehérjéből a napi energiaszükséglet 15%-át kell fedezni. (Az étrendnek fele-fele arányban kell tartalmaznia állati és növényi fehérjét.)  Szakemberek szerint ez 1-6 éves korú gyerekek esetében napi körülbelül 1,2 grammot jelent testsúlykilogrammonként.

Zsírok

Minden más tápanyagnál több energiát szolgáltatnak és segítik a zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E- és K-vitamin) felszívódását is.

Állati termékekben (hús, tej, vaj, tejszín, zsírok) találjuk őket, valamint bizonyos növényi részekben: magvakban (dió, mogyoró), bogyókban (olíva), és fogyasztjuk olajok, margarinok formájában. Ügyelj rá, hogy a növényi eredetű, telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajokat, margarinokat részesítsd előnyben, míg az állati eredetű, főként telített zsírsavtartalmú zsiradékok fogyasztását érdemes minimálisra csökkenteni, hiszen azok egy részét a húsokkal és tejtermékekkel egyébként is elfogyasztjuk.

Folytatása következik…

Bölcsibe megyünk

Mivel a gyermekünk ilyenkor kerül először igazán nagy közösségbe, ahol a betegség is gyakori vendég, érdemes felkészülni erre is.

Hogy kerül a sok kórokozó a bölcsibe?

Már a bölcsi bejáratnál halljuk a kis társak köhögését, bizonyára felmerül bennünk, hogy ha a többi szülő figyelne arra, ne hozza betegen közösségbe, a mienknek sem lenne soha semmi baja. Sajnos a szülők többsége azt gondolja, ha nem lázas a kisgyerek, nem is igazán beteg…tehát bátran beadhatja bölcsibe, bele sem gondolva abba, hogy megfertőzheti a gyerekközösség többi, egészséges tagját…

Lássuk mi segít!

Mit tehet a bölcsi?

  • Amennyit csak lehet, a kertbe viszik a gyerekeket, lehetőség szerint, kint is altatják őket. Szabad levegőn kisebb a kórokozók koncentrációja. Hűvösben a nátha tünetei is alább hagynak.
  • Rendszeresen kezet mosnak együtt, szappannal. Ez csökkenti a fertőzés esélyét, és rászoktatja a kicsiket, hogy csak tiszta kézzel üljenek asztalhoz.
  • Saját gondozói rendszer van, vagyis minden gyereknek van „saját” gondozónője, aki foglalkozik vele, figyel rá, így hamar kiderül, ha fizikailag vagy lelkileg nincs jól.
  • A bölcsiben folyamatos napirend van. Ez azt jelenti, hogy az események meghatározott rendben követik egymást, azonban figyelembe veszik a gyerekek egyéni igényeit, tempóját is. Így a kicsi biztonságban érzi magát, vannak „kapaszkodói”, ez pedig testi-lelki stabilitást ad.
  • Folyamatos a kapcsolattartás a szülőkkel -legtöbb helyen rendszeresek a családi délutánok, beszélgetések. A szülők tisztában vannak azzal, hogy bizalommal fordulhatnak a gondozónőkhöz, és egymást is jól ismerve, együtt kereshetnek megoldást a problémákra.
  • A legtöbb bölcsiben rendszeres a gyerekorvosi ellenőrzés, a gondozónő a “gyanús” gyerekeket helyben meg tudja mutatni az orvosnak.
  • Vannak bölcsődék, ahol már saját sószobát alakítanak ki, ahol napi egy-másfél órát is eltöltenek a gyerekek. Ez nagyon jó hatásfokkal előzi meg és gyógyítja a felső légúti betegségeket.

Mit tehet a gyerekorvos?

  • Felméri a gyerek állapotát még a bölcsis időszak előtt, és ennek megfelelően javaslatot tesz az immunrendszer erősítésére. 
  • Javasolhatja a pneumococcusz elleni védőoltást. A középfülgyulladások 60 százalékát ez a baktérium okozza, így az oltás csökkentheti a betegség kockázatát.
  • Javasolhatja a bárányhimlő elleni védőoltást, így ezt a betegséget is megúszhatjuk.
  • Javasolhat különböző immunrendszert erősítő készítményeket, vitamin- és ásványianyag-komplexeket a gyerek állapota és a család életmódja ismeretében.

Mit tehetünk mi?

  • Csak akkor adjuk bölcsibe, ha tényleg szükségünk van erre, és lehetőleg csak kétéves kora után.
  • Olyan intézményt válasszunk, ahol kisebb a létszám. Egy családi napközivel jobban járhatunk, még ha többe is kerül…
  • Figyeljünk arra, hogy otthon is legyen rendszer az életünkben, legfőképp arra, hogy a kicsi kialudja magát, hisz neki is fárasztó hat-nyolc órát sok nyüzsgő gyerek társaságában eltölteni.
  • Tanítsuk meg orrot fújni! Gyakoroljunk otthon: fújja el a gyertyát az orrával! Még vicces is!
  • Használjunk sópipát, járjunk sóbarlangba, vagy legyen a szobájában sólámpa.
  • Használjunk orrcseppként fiziológiás sóoldatot vagy “tengervizes” orrsprayt. Ez nem ártalmas, és lazítja a váladékot.
  • Legyünk minél többet levegőn! Ne rohanjunk haza azonnal a bölcsiből, “szellőztessük ki” a gyereket és saját magunkat a parkban, vagy autózás helyett egyszerűen sétáljunk haza!
  • Minden nap adjunk neki friss gyümölcsöt, zöldséget. Nekünk is szükségünk van rá!
  • Ha még szoptatunk, legalább az első bölcsis hónapokban folytassuk, mert az anyatej védőhatása még nagyobb gyerekek esetében is érvényesül, főleg azokkal a betegségekkel szemben, amelyek a családunkban fordulnak elő!
  • Ha olyan sokat beteg a kicsi, hogy veszélybe kerül a munkahelyünk, hívjuk össze a családot, keressünk megoldást közösen! Talán kivitelezhető, hogy egy évig bébiszitter vigyázzon a kicsire, akire betegen is rábízhatjuk, lehet, hogy a nagyik, nagyapák, tesók vállalják mindennap, vagy csak betegség esetén. Lehet, hogy a férjünk vagy éppen mi is tudunk olyan munkaidő módosítást vagy beosztást kérni, hogy csak félnapos felvigyázót kelljen keresnünk, legyen az fizetett külsős vagy családtag

Szólj és fognak segíteni!

Vége van a nyárnak

Nyakunkon a szeptember, a bölcsőde- és óvodakezdés, amely sok családot próbatétel, kihívás elé állíthat.

Nehézség lehet az elválás, az egyedüllét, az új arcok, az új környezet, új szabályok…

Először az anyukának kell elfogadnia, hogy gyermeke új közösségbe kerül. Ha bölcsődébe kell adnunk a gyereket, esetleg lelkiismeret furdalással kell szembenéznünk, de higgyük el, hosszú távon a gyereknek is aza a jó, ami nekünk, szülőknek biztonságot ad.

Eleinte még a legideálisabb esetben is sok feszültséget kell kezelni, hogy utána a hétköznapok jól működjenek. Ebben sokat segíthet szülő és kisgyerek közös nevezője, a „játéknyelv”, ami sikerrel oldhatja a helyzeti feszültségeket, átsegíthet a konfliktusokon a gyermek természetes közegét, a fantáziavilágot használva.

Legyen szó a reggeli öltözésről, indulásról, a konfliktusok kibeszéltetéséről, sokkal könnyebb dolgunk lesz, ha a gyermeket a saját terepére invitáljuk, ahelyett, hogy megpróbálnánk a racionális kommunikációs sémákat alkalmazni. Így elkerülhetjük, hogy a gyermek számára sokszor érthetetlen felnőtt logika azonnali és menthetetlen ellenállásba kényszerítse.

Konkrét helyzetek és javaslatok:

(Felejtsük el az ésszerűnek tűnő mondatokat, helyette beszéljünk játéknyelven!)

  • Szedd a lábad, siess, elkésünk! → eljátszhatjuk, hogy lufik vagyunk, néha nagyon fúj a szél, ami odébb lódít bennünket, ilyenkor szaladunk pár lépést aztán megint sétálunk. Közben utánozhatjuk a szél hangját, felerősödve, majd lehalkulva, mintegy jelezve, hogy most futás vagy séta következik. A gyerek bele fognak menni a játékba és máris kimozdítottuk őket ellenállásukból, valószínűleg még mosolyt is csaltunk arcára.
  • Olyan nagylány vagy, miért nem mész be szépen a csoportba? Nézd, Lili is milyen ügyesen játszik! → vigyük a kedvenc alvós állatát, és mondhatjuk, hogy: „Nyuszi már annyira kíváncsi, kíváncsi mi lehet abban a dobozban. Segítesz neki? Megnézitek együtt?”
  • Mi volt ma a bölcsiben? → este eljátszhatjuk, hogy gyermekünk egyik kedves otthoni játéka hiányolta és nem tudja mit csinált egész nap nélküle. A játék figura is elmondhatja, hogy mit csinált, akár úgy, hogy megerősítse abban a gyermeket, hogy ő már milyen nagy és ügyes.

Például bábozva, így: Mikor reggel felébredtem, és nem találtalak sehol, azt hittem, csak bújócskázol, kerestelek mindenhol, aztán mikor láttam, hogy hiába, eszembe jutott, hogy hát persze! Te már nagylány vagy, és elmentél apával a bölcsibe! Milyen jó lehetett neked ott a sok gyerek meg játék között! Egyszer majd elviszel engem is? Addig elmeséled, milyen az a bölcsőde? A gyerekek kedvesek? Barátságosak, kedvesek lesznek velem?

  • Miért sírtál? Olyan jó a bölcsi! → ha hallottuk, hogy a gyerkőc sokat sírdogált napközben, és nehezen viseli az elválást, segíthetjük ugyanígy a történtek mesébe foglalásával, és egy pozitív, megnyugtató lezárás hozzámesélésével. A saját mese mindig nagy hatással van a gyermekekre, és segíti a velük történtek újra élésén keresztül a feszültségek oldását, feldolgozását. Például:

“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Anna. Egyik nap, mikor nagyon hiányoztak a szülei a bölcsődében, egész álló nap csak sírdogált és egyszer csak észrevette, hogy valaki figyeli. Egy baba volt az. Ott ült a polcon, és nagy kék szemeivel csak őt nézte (bármilyen játék bevonható, ami tényleg ott van az óvodai csoportban, amiről tudjuk, hogy a gyermek érdeklődését könnyen felkeltheti és másnap fogódzóként szolgálhat). Anna visszanézett a babára, és abbahagyta a hüppögést. Mintha hallotta volna, ahogy a baba megszólítja őt: Szia Anna! Te is egyedül vagy? Én is, már mióta itt ülök a polcon, és senki sem játszik velem. Pedig éhes is vagyok, és egy kicsit fázom is. Főznél nekem valami finomat? Rám adnád a pulcsimat?? Tudod, én egyedül nem tudom felvenni! Másnap Anna már nem sírt, kíváncsian kukucskált be a szobába, és szemével a babát kereste. Ott ült a kisszéken és épp Lili etette. Anna odalépett hozzájuk, és megsimította a baba karját. – Egy kicsit fázik. – mondta Lilinek, aki mosolyogva nézett fel. – Igen, lehet, az előbb tüsszögött is – felelte. Felöltöztessük? Ühüm – mosolygott vissza Anna, és attól fogva tudta, hogy már nem csak a baba lesz a barátja.”

Ezt a játékos módszert használva a gyermek magára ismer és egy más szemszögből tekint a helyzetére, új megoldási módokat kaphat.

 A következetesen használt játéknyelv egy másik folyománya az egymásra hangoltság szülő és gyermek között, ami egy olyan közös fantázia-tenger, ahol könnyedén lubickolhatnak együtt, hisz a gyereknek mindez a szülővel töltött értékes idő, a szülőnek pedig egy vidáman megoldott probléma. Mindkettő felbecsülhetetlen érték!

Érdemes áthangolódni és kipróbálni, milyen, ha elrugaszkodunk kicsit a szigorú tényektől és mesévé varázsoljuk a hétköznapokat. A sikerélmény garantált.

Médiahasználat 0-2 éves kor között, avagy digitális csecsemők, kisgyermekek

A kisbabát megszületése percétől kezdve körül veszik különböző digitális eszközök.

Okostelefonnal készül róla az első fotó, aztán ezen keresztül értesítik a családot, anya ezen beszélget az újszülött feje fölött az újdonsült apukával barátnőivel. 

Később, otthon a szendergő baba mellett a szülők tévét, sorozatot néznek, a nagymama skype-on üdvözli az unokáját, az anya különböző facebook csoportokban keresi a mindennapi problémákra a sorstársak vagy szakemberek megoldásait…adott esetben a nagyobb testvérek mesét néznek, vagy valami alkalmazáson játszanak, és ha akarjuk, különböző alkalmazások figyelik a baba alvását, egészségét.

A kisbaba számára természetessé válik, hogy a különböző digitális eszközök jelen vannak az életében, és ennek megfelelően ő is hajlamos a figyelmét a szülők érdeklődésének tárgya felé fordítani. 

Tévézhet? Tabletet használhat?

Sok családban szokás a háttér televíziózás napközben, de gyakori az is, hogy nappal nem, de este folyamatosan meg a készülék. A babák tehát már akkor “néznek” tévét, amikor ők valójában még nem aktív nézői, de passzív befogadói az onnan érkező ingereknek.

Hogyan hat a babára a tv?

  • Túlterheli az idegrendszert – még ha úgy tűnik is, hogy a babánk nem reagál a tévére, nem „nézi”, hatása viszont van, mert az onnan érkező zajokat, fényeket akkor is érzékeli, amikor nem „nézi”. Ezek általában nagyon intenzív fények és zajok, a folyamatos tévézés, még, ha passzív befogadóként is, túlterheli a csecsemő, a kisgyermek idegrendszerét. Előfordulhat, hogy az esti túlzott fáradtsága, kimerült sírása, és ezzel összefüggésben levő nehéz elalvás hátterében ez áll.
  • Kevesebbet mozognak – ezt kamerás kísérletek is bizonyították, hogy azok a babák, akik a bekapcsolt televízióval egy helyiségben voltak, idővel nézni kezdték a tévét, és emiatt kevesebbet játszottak ugyanannyi idő alatt, valamint nem tudtak elmélyülni a játéktevékenységben, mert a tévé mindig elvonta a figyelmüket, és sokkal kevesebbet mozogtak, ellentétben azokkal a babákkal, akik mellett nem szólt a tévé. 
  • A szemére káros – a televíziózás fárasztja a szemet és az idegrendszert. Bár a mai modern tévék már nem olyan fárasztóak a szem számára, mint a régebbiek, azonban a kicsi még nem tudja összehangolni a két szem mozgását, ezért a huzamos kijelzőnézés, az egy pontra fókuszálás nem tesz jót neki. Ez később rövidlátáshoz vezethet.

Kutatások szerint minél többet megy egy háztartásban a képernyő, arányaiban annál később indul be és annál szegényesebb a kisgyermekek beszédfejlődése. A konkrét ok feltehetően az, hogy a bekapcsolt tévé mellett a szülő kevesebbet beszélget a kisgyermekével, kevesebb kapcsolódást kezdeményez, a 2 év alatti gyermekek pedig bizonyítottan csak valós társas interakciókból képesek a nyelvet megfelelően elsajátítani, képernyőről nem.

Mi a helyzet a többi digitális eszközzel?

Több szervezet, szakember ajánlása szerint 2 év alatt semmilyen képernyő ne kerüljön a gyerek szeme elé. Ez nem életszerű, mert például napjainkban például a távollévő – más országban, kontinensen élő -családtagok az okoseszközök funkcióin keresztül (skype, facetime) kerülhetnek kisgyermekeinkkel kapcsolatba.

Mivel a YouTube és különböző csatornák ontják magukból a gyerektartalmakat, néhány szempont, amire érdemes figyelnünk megválogatásuknál, elsősorban a 1,5-2,5 éves korosztályt figyelembe véve:

  • Ne a szülővel töltött időt helyettesítse
  • Legyünk jelen vagy legalább a közelben és beszélgessünk a látottakról, hallottakról, kapcsoljuk a tartalmakat a valósághoz
  • Ne legyen a várakozásban egyedüli megoldási eszköz (autóban, étteremben, sorban állásnál)
  • Ha bármi ijesztő, félelmetes a gyereknek, kapcsoljuk ki, magyarázzuk el
  • Jó megoldás lehet a közös meseolvasás élményére leginkább emlékeztető applikáció használata (pl. BOOKR mesék)
  • Nézzük jó képi minőségben, felbontásban
  • Kerüljük a reklámokat, hirdetéseket

Kellemes időtöltést!

Mese, mese…újra és újra

„A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet hozzá, mélyre vezet a lelki valóság tartalmaiban, legyen szó szeretetről és gyűlöletről, életről és halálról, jóról és rosszról, küzdelemről.” (Vekerdy Tamás gyermekpszichológus)

Bármilyen hihetetlen, de már akkor elkezdődik a mesére nevelés, amikor az anya és az apa mesél, énekel a magzatnak. Már a méhen belüli időszakban is tanul, és érzékeny a külvilág jelzéseire. 

  • Egy pár hónapos csecsemő is élvezi az osztatlan figyelmet, azt, ahogy a szülei hangját, hanglejtését hallgathatja. A hangod, a becézgetés, a kedveskedés biztonságot nyújt a gyerekednek, és megkönnyíti számára az ellazulást. Az ismerős ritmus, dallam összekapcsolva a ringatással, az anyaméh biztonságát idézi fel benne, ezért jelentenek örömöt a mondókák és a versek még akkor is, ha nem érti a szöveget és hozzájárulnak a kötődés kialakításához.
  • Ha már biztonságosan ül a gyereked, következhetnek a döcögtetők, a höcögtetők és lovagoltatók…ezeket az anyák hosszú-hosszú ideje ösztönösen használták, öltöztetéskor, fürdetéskor, altatáskor.

Sokszor halandzsanyelvet is használtak, varázsszavakkal bűvölték, ringatták álomba a gyermeküket. A hangsúly a mozgás, dallam, ritmus egységén és a testi közelség megtapasztalásán van.

  • Amikor gyerek már a tárgyak után nyúl, adj a kezébe képeskönyvet!

A lapozgatók, leporellók akkor hasznosak, ha olyan egyszerű vonalakkal megrajzolt képeket mutatnak, amelyek körül vesznek bennünket a mindennapokban. A könyvben lévő tárgyak, állatok más színben, eltérő formában is megjelenhetnek, mint a valóságban, és ha a gyereked így is ráismer egy tárgyra vagy élőlényre, az számára sikerélménnyel jár.

Viszont az ismeretlen tárgyakat ábrázoló képekre is felfigyel.

Megtanulja a nevüket, és rögzíti a szavakat, ami az „én is tudom” örömét nyújtja számára, segítve a világ megismerését, felfedezését, az összefüggések megértését. Ez egyben az éntudat kialakításának lényeges mozzanata. Így válnak a leporellók az hallás és látás fejlesztésének eszközévé, hozzájárulva természetesen a beszédértés és a szókincs fejlesztéséhez is.

2 éves korban megfelelő módon bánik velük, és szívesen lapozgatja ezeket a könyveket.

Mesélj akkor is, ha még nem beszél! 

A fantáziádra, kreativitásodra, képzeletedre van bízva…Például, ha elutaztok nyaralni, az új helyen való első lefekvés előtt visszamesélheted neki röviden a napját:

„Amikor reggel felébredtél, ott voltak a csomagok az előszobában. Megittad a tejet, felöltöztünk, és elindultunk az autóval. Beültél az ülésedbe, hallgattunk egy kis zenét, majd elaludtál. Amikor ideértünk a tengerhez, akkor megnéztük a nagy vizet, játszottál a homokban, kerestünk csigákat, majd megnéztük azt a szobát, ahol most aludni fogunk. Itt van a macid és a rongyod, anya pedig itt alszik melletted. Holnap is kimegyünk fürödni, ugye, milyen jó lesz!” (Kádár Annamária)

Ha a nem is érti a teljes szöveget, az ismerős kifejezések mentén megfejti a történetet…

A kétéveseknek jöhetnek az Énmesék…

Ezek legyenek megnyugtatóak, még ne legyen benne gonosz szereplő, viszont legyen benne sok, számára ismerős elemek. Szívesen hallgat olyan történeteket, amelyeknek ő (vagy egy hozzá nagyon hasonlító valaki) van a középpontjában. 

Minél részletesebbek a hétköznapi történetek, annál jobban tetszenek neki.

Ekkor az ismerős dolgokat várja – nem a varázslatosat – melyek segítenek a napi eseményekre való visszaemlékezésben, az élmények rendszerezésében, ami biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi számára az őt körülvevő világot.

Ne feledd, a közös meseélményeket soha senki nem veheti el tőletek!

Mamák és babák mozgás!

Amikor babánk születik, szinte minden megváltozik az életünkben. 

Az egyik fő változás a mozgásról, sportolásról alkotott gondolkodásunkban következhet be. Sokan hiányolják a korábbi életük aktivitását, míg mások éppen ekkor döbbennek rá, hogy milyen fontos a mindennapos testmozgásmozgás.

Ha fogyni szeretnél, elsősorban a helyes étrendre és a mennyiségekre kell ügyelned. Ha meg is akarod őrizni a szép alakodat, sőt, még formásabb szeretnél lenni, akkor sportolj napi rendszerességgel!

Kisbabával, kisgyerekekkel a családban igaz, egész nap talpon vagyunk, tele feladatokkal, a hatás mégis sokszor elmarad: a főzés, a takarítás, a rámolás és a cipekedés valahogy nem fejleszti eléggé sokoldalúan az állóképességet és az izmainkat. Változtatni viszont egyáltalán nem lehetetlen, sőt! Kezdjük most a sporttal. Szoptatás mellett is bátran elkezdheted…

A legfontosabb alapszabály…

Fokozatosan kezdd, és fokozatosan emeld a terhelést és a sportolásra fordított időt. 

A tevékenység többféle is lehet:

  • kezdetnek nagyon klassz megoldás a séta a babával, babakocsival vagy hordozókendővel. Kezdd napi 2X1 órával, lassú tempóban. (A legjobb étkezés után.) Aztán növeld a tempót, legyen benne emelkedő, lejtő is. Már 2X2 óra is lehet a séta. Ahova csak lehet, ne autóval menj, hanem gyalogolj vagy kerékpározz!
  • otthon kapcsold be a kedvenc zenéidet, kösd fel hordozókendőbe a babát (négy-öt hónapos korig előre vagy csípőre, ezután a hátadra), majd táncolj kedved szerint! 

A táncban az a fantasztikus, hogy zenén kívül semmilyen különleges eszközre vagy képzettségre nincs szükségünk, “csupán” együttlétre, jókedvre és nyitottságra. Felszabadít és megtanít az együttműködésre, a másikra való ráhangolódásra is.

Ezt a legnyűgösebb babák is elismeréssel fogadják, és remek módszer arra, hogy előkészítsd a komolyabb mozgásokat…

  • A gyerek 1vagy másfél éves korától kezdheted a kismotoros edzéseket. Kell hozzá egy stabil műanyag kismotor a gyereknek, egy erős, vastag kötél, amit a motorra tudsz hurkolni, valamint egy autók által csak ritkán járt, körülbelül 50-100 méteres útszakasz, amely enyhe emelkedő, illetve lejtő. Az edzés lényege, hogy gyors tempóban futsz a lefelé guruló motor mellett, majd húzod vissza az emelkedőn olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak bírod, majd ismételd ezt legalább tízszer. (Ugyanezt télen, szánkóval is eljátszhatjátok, feltéve, ha esik még annyi hó, hogy húzni tudd rajta.) A gyerekek mindkettőt imádják, te pedig kellemesen el fogsz fáradni, és jól előkészíted a következő lehetőséget, a futást.
  • Fuss babakocsival! Jó, ha már vásárláskor gondolsz erre a szempontra, de ha nem túl hepehupás az út, akkor a kevésbé profi kialakítású kocsikkal is nekivághatsz. Próbáld ki, mit szól hozzá a gyereked! A legtöbben élvezik a „száguldást”, el is alszanak közben.

A babáknál is fontos a mozgásra ösztönzés…

  • felhúzódzkodás rácsos kiságy mellett a – már – mászó babák 8 hónapos korától jellemző. Az egyenes gerinccel való járás előkészítése. Ebbe nekünk mindössze annyira kell beavatkoznunk, hogy biztonságos környezetet teremtsünk.
  • 9 hónapos kortól különböző méretű és formájú száraztésztát dobálhat egy kartondobozba, melynek tetejére gyermekünk korához mért nyílást vágunk. Remek szórakozás, miközben észrevétlenül fejlődik a szem-kéz koordinációja, kezének forgató mozgása, mely később az írás tanulásánál fontos lesz.
  • 1 éves szülinapjára lepjük meg babacsúszdával! Nagyon jó mozgásfejlesztő a csúszás, illetve hátát és karjait erősítve felfelé is mászhat rajta.
  • 15 hónapos korától építhetünk neki alagutat, melyen kényelmesen átfér, miközben mászik s kúszik, autókat is tologathat.
  • 18 hónapos korától gyurmázhatunk. Fejleszti az ujjak izmait, a kreativitást, a szem-kéz koordinációt. Gyakran végezzük ezt, mert egy kombinált mozgásforma, több agyterületet „kapcsol be”.
  • 20 hónapos babánkkal játsszunk csavaros tetőkkel, befőttesüvegekkel! Mutassuk meg, hogyan kell rácsavarni a tetőt, kupakot! Ügyeljünk, rá, hogy ne hagyjuk egyedül őket kupakokkal, s az üveg is törékeny!
  • 2 éves korától egyensúlyozzon vonalon! Széles, színes ragasztószalagot ragasszunk járófelületre, kérjük meg gyerkőcünket, haladjon végig a vonalon, egyik lábát a másik elé helyezve, úgy, hogy összeér a lábujja a másik lába sarkával. Ez nem egyszerű feladat, ám saját mozgását egyre jobban kontrollálja, s fejlődik egyensúlyérzéke.
  • Öntögessünk! Egyik csészéből kell átönteni, babot, borsót, tésztát, szemes kávét…eleinte a sikerélmény megszerzésére használjunk nagy csészéket, majd nehezítésképpen, fokozatosan egyre kisebbeket. Miközben öntöget, félreönt, „hibázik”, kérjük meg, szedje össze a kiesett szemeket – ezzel az ún. csipeszelő, csippentő mozgást készítjük elő. Ne hagyjuk egyedül a kicsit feladatvégzés közben, mert orrába dughatja az apró tárgyakat, ez veszélyes lehet!

Élvezzétek az együtt töltött időt, s a közös tevékenységben leljétek örömötöket!

Amikor másra bízzuk a babát

Gyermekünk születése után csodálatos heteket, hónapokat töltünk együtt. Hetek, hónapok óta vagyunk minden egyes nap készültségben, éjjel-nappal “ügyeletben”. Ott vagyunk, ha éjszaka felsír, ott vagyunk a reggelinél, ebédnél, vacsoránál, ott vagyunk a délutáni alvásnál, ott vagyunk, ha elesik, ha egy nagyobb gyerek elveszi a labdáját a játszótéren, ott vagyunk, ha megijed egy hangosan ugató kutyától, ott vagyunk, ha lázas, ha köhög, ha nevet, ha…mindig ott vagyunk. 

Azt merjük bevallani, hogy most már vágyunk egy szabad éjszakára…vagy egy kimenőre, egy vacsorára kettesben férjünkkel, a barátnőkkel, egy gondtalan pohár borra…

Természetesen nem könnyű másra hagynunk a kicsit

Féltjük, aggódunk érte, sőt úgy érezzük, nélkülünk nem bírja ki egy órán keresztül sem. Pedig kibírja, csak érdemes körültekintően végig gondolni kire, és milyen körülmények között bízzuk a kisbabát?

A legkézenfekvőbb megoldás apa, de talán épp vele lenne közös elfoglaltságunk. 

A következő a sorban a nagyszülő, nagynéni, nagybácsi lehet. Ők állhatnak még igazán közel a kicsihez, ők ismerhetik utánunk a legjobban. Azonban, ha közülük senki nincs a közelben, akkor szóba jöhet még barát, barátnő, talán még szomszéd.

Nem kizárt, hogy képzett szakembert választunk, akinek az idejét meg kell fizetnünk, de ő mindenre fel van készülve, ért a babákhoz, képes elsősegélyt nyújtani, nyugodtak lehetünk, amíg vele van a kicsi. 

Ha bébiszittert választunk, legyünk nagyon elővigyázatosak, körültekintőek, lehetőleg olyasvalakit találjunk, akit ismerőseinken keresztül ajánlanak, aki megbízható, leinformálható.

6 hónapos kor alatt többnyire az etetés és az altatás szokott gondot okozni: az anyatejes babáknál, ha már kiszámíthatóan 3-4 óránként esznek, meg lehet oldani azt, hogy anya csak a két szoptatás közötti időben menjen el, ha azonban ez sem megoldható, akkor a baba lefejt tejet kaphat, ameddig anya távol van. Általában ez a rövid idő „eseménytelenül”, alvással telik, megkérhetjük a gyermekünkre vigyázó személyt, hogy addig vigye levegőzni, a babakocsiban ringatózva jól eltelik majd az idő.

Ha mégis lakásban kell maradni a babával, és nem alszik a két etetés között, készítsük fel a vigyázót – aki mindenképp elérhető legyen telefonon, fontos, hogy ő is fel tudjon hívni minket, ha tanácstalan – különböző lehetőségekre, a jól bevált trükkökről tájékoztassuk: énekeljen neki, adjon cumit a szájába, ringassa vagy hintáztassa. 

Nagyobb gyerkőcünket akár hosszabb időre, éjszakára is másra bízhatunk, ám ebben az esetben nagyobb előkészületre van szükség. Készítsünk össze elegendő ruhát, pelenkát, táplálékot, lázmérőt, lázcsillapítót. Praktikus, ha a gyermekre vigyázó személy 20-30 perccel korábban érkezik, így megbeszélhetjük vele a részleteket.

Elképzelhető, hogy gyermekünk nélkülünk nehezebben fog elaludni. A megszokott altatási rituálét próbálja meg követni a „pótmama” is. Ha nem jelent különösebb megerőltetést, levegőzni is viheti, meg is fürdetheti este, ám ha ezek egyszer elmaradnak, semmi jelentősége.

Lehetőleg mindig ugyanaz (ugyanazok) vigyázzon a kicsire

Az ismerős egyenlő a biztonságossal. Megismerik egymást; a gyermek megtanulja, hogy mit lehet és mit nem. Aki pedig vigyáz rá, megismeri a jelzéseit, szokásait…Ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy kölcsönösen fel tudjanak oldódni egymás társaságában. 

A búcsúzás legyen gyors és határozott

Ne térjünk vissza ötször még egy ölelésre, vagy puszira, mert így a gyerek folyamatosan vissza fog várni bennünket és a megnyugtatása is sokkal nehezebb lesz. Áll majd az ajtóban és minket vár, annak elfogadása helyett, hogy anya csak később fog visszajönni.

Semmiképp se törjünk meg! Érezze a magabiztosságunkat, a szeretetünket, de ne lásson sírni bennünket. Ez nehéz lesz, hisz – ahogy megérti, hogy nélküle megyünk el, legörbülhet a szája, jöhetnek az arcon végig gördülő könnycseppek és az “anya ne hagyj el!” manipulatív nézés…

Legyen tartalmas a viszontlátás

Nézzük meg, ha rajzolt valami szépet, meséljük el neki, hogy hol, mivel töltöttük az időt, engedjük, hogy ő is megossza velünk a napját, vagy épp azt a pár óráját, amíg távol voltunk. Játsszunk együtt, hagyjuk, hogy ölünkbe fészkelje magát… szívjuk be édes illatát, adjuk át magunkat a mindent elsöprő szeretetnek, ami hozzá láncol…

Ne aggódjunk… a kötődés, a velünk való kapcsolata nem sérül meg attól, hogy alkalmanként  – pár óráig –  vagy akár rendszeresen más vigyáz rá.

„Ugye nekem is lehet kutyám/macskám/akváriumom/tengerimalacom?”

Együtt a házi kedvencekkel

Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az állatok segítenek a tanulásban, a szociális kapcsolatok kialakításában, a konfliktusok megoldásában, fejlesztik a kognitív készségeket – a megismerést, az információfeldolgozást, a gondolkodást…javítják a gyerekek egészségét, és jót tesznek a családi kötelékeknek is.

Az első háziállat befogadása minden család életében komoly eseménynek számít. Nagyon fontos, hogy a kicsiknek minél előbb megtanítsuk, hogyan kell az állatokkal bánni, erre pedig a saját házikedvenc gondozása a legjobb mód. 

Melyik kisállat miért lehet jó választás?

  • kutya – az egyik legelterjedtebb háziállat hazánkban. Nem véletlen, hogy az ember legjobb (állat)barátjává vált az évszázadok során: az érzelmi és a társas támogatás mellett jelenlétük biztonságérzetünket is növeli.

Egy kutya kiválasztása nagy körültekintést igényel, hiszen nem mindegyik jön ki jól a gyerekekkel, így például meglepő módon a dalmata, a chihuahua, a pitbull, a rottweiler, az akita. A labrador- és aranyretrieverek, a boxerek, a beaglek, a foxik gyerekbarát kutyák hírében állnak.

Kutyatartás fontolgatásánál ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kölyökkutya nevelése kemény munkát, rengeteg következetességet, napi gyakorlást igényel.

  • macska – kevés olyan gyerek van, aki, ha meglát egy aranyos kismacskát, ne szeretné azonnal hazavinni. Bár a cicákat kicsit egyszerűbb gondozni, mint a kutyákat, attól még nem igényelnek kevesebb törődést: figyelni kell a megfelelő etetésre, az alomtakarításra, a gyakori játékra. A kutyákkal ellentétben a macskákat nem kell fürdetni, anatómiai felépítésük és “beépített” tisztálkodó eszközeik mindenféle tisztítási funkciót jól támogatnak, a macska tisztálkodása már-már a tudományos tökéletesség határait súrolja.
  • rágcsálók – a hörcsög, a tengerimalac, a degu (ők csapatban élnek, egyedül tartani őket tilos) kiválóan alkalmas háziállatok kisgyerekek mellé, hiszen puhák, szórakoztatóak, és a tartásuk is viszonylag könnyű. Ha lakóhelyüket rendszeresen tisztán tartjuk – így szagtalanok, friss ételt és vizet adunk nekik, más törődést már szinte nem is igényelnek.
  • madarak – gyakori kedvenc családoknál a hullámos papagáj, aki kifejezetten társaságkedvelő, vicces állat, ugyanakkor nagy odafigyelést, sok gondoskodást – és ami ennél fontosabb, hozzáértést igényel. Nem szerencsés együtt hagyni a madarat a gyermekkel, mert nagyon könnyen kárt tehetnek egymásban: a gyermekünk esetleg egy erősebb szorítással, a madár pedig a csőrével és a karmaival. A papagájok kifejezetten érzékenyek a stresszhatásokra. Fontos azzal is számolnunk, hogy ezek a “házi” szárnyasok is terjeszthetik a papagájkórt, ami tüdőgyulladást okozhat, így ha nem akarunk megválni kis kedvencünktől a gyerek mellett, próbáljuk külön helyiségben tartani a madarat.
  • hüllők – nagyon érdekes, népszerű házikedvenc a teknős. Két fajtájuk van: a vízi és a szárazföldi teknős.  Utóbbiak igényesebb fajták, több pénzt kell rájuk költeni, emellett a helyigényük is jelentősebb vízi társaiknál. Legalább 4-6 négyzetméternyi szabad területet kell nekik. Emellett a táplálékra is igényesebbek és nagyobb mennyiségben van rá szükségük, mint vízben élő társaiknak. Ezzel szemben a vízi teknősök számára jóval kisebb hely kell. A táplálékot tekintve sem olyan válogatósak, mint nagyobb, szárazföldi társaik. Ezek a páncélos kis állatkák nem zajonganak és kevés probléma van velük.
  • halak – tökéletes kezdés lehet a gyermekek számára a kisállattartás rögös, mégis örömökkel teli útján, hisz gyakran nem igényelnek sok gondozást, viszont az akvárium felállítása és karbantartása sokkal nagyobb projekt lehet, mint azt sokan előre látják. 

Egyszerre csak 2-3 halat szabad új akváriumba tenni. Várj egy hetet, teszteld a vízminőséget – és ha jó a vízminőség, adhatsz hozzá még néhány halat. Az első 4-6 hét alatt fokozatosan lehet halat vásárolni az új akváriumhoz…aztán gyermekünk csodálattal tapad majd mindig az akvárium üvegfalához.

Kívánjuk, hogy a háziállattartás sokszor kalandos útján az egész család életre szóló élményeket és tapasztalatot szerezzen!

Ha nyár, akkor strandolás

Tombol a nyár…A hőmérő higanyszála az egekben, aki csak teheti vízpartra, strandra menekül.

Ha gyerkőccel megyünk nem elég bedobni a bikinit és a törölközőt a strandtáskába és úgy nekivágni a nagy kalandnak. Ha apróságokkal indulunk pancsolni, főleg, ha egészen picikkel is bevállaljuk a strandot, rengeteg eshetőségre fel kell készülnünk.

Ha pelenkás…

Mennyi pelenkát vigyünk? Számoljuk ki, hányszor tervezünk vízbe menni, és adjunk hozzá még 2-3 darabot. Amikor kijövünk a vízből, mindig vegyük le a gyermekünkről a vizes úszópelenkát és adjunk rá egy új „száraz” pelenkát.

Ha szobatiszta…

Ajánlatos magunkkal vinni egy kis bilit. Kislányoknál hatalmas segítség, hogy nem kell velük bemenni a sokszor kétes tisztaságú mosdóba. 

Használat után a nyilvános wc-ben el tudjuk öblíteni a bilit. Fiúknál is sokkal egyszerűbb ez a megoldás, bár náluk azért könnyebben megoldható a mosdóhasználat is. Legyen nálunk bőven száraz és nedves törlőkendő, valamint fertőtlenítő kendő is.

Ha letelepedtünk…

Igény szerint kell egy jó nagy takaró, pléd, több polifoam, törülköző. Számítsunk rá, hogy a legtöbb strand, fürdő zsúfolásig tele szokott lenni jó időben, és mindenki a fák árnyékára vadászik. Ha nem akarunk állandóan arrébb költözködni a fa körül, vagy félünk, hogy nekünk már nem fog árnyékos hely jutni nekünk, akkor vigyünk magunkkal inkább egy napsátort. (Sok változat már magától kirúgja magát – pop-up, így nem kell a felállításával küzdeni, csak az összehajtogatásához kell egy kis rutin, illetve egyre több, UV-sugár szűréssel is rendelkező anyagból készült.)

Mielőtt megkezdenénk a strandolást, nagyobb gyerkőccel járjuk be a strandot, és közben rögzítsünk néhány támpontot pl. milyen erős zöld színe van ennek az épületnek, látod azt az elefántos csúszdát stb. Ennek köszönhetően hamarabb visszatalálhat, ha – véletlenül – elkeveredik mellőlünk a tömegben. 

Nagyon klassz megoldás lehet még, ha készítsetek még otthon olyan vízálló karkötőt, amelyen jól olvasható a kicsikénk neve és a szülő telefonszáma pl. gyöngyből, manapság divatos, készen is vásárolhatsz „Callkötő”-t.

 A strandon pedig ne felejtsük el egyből ráadni, és újra elmondani, hogyha szem elől téveszt bennünket ezt mutassa meg egy felnőttnek. 

Ha megéheztünk…

A legkisebbeknek kell egy kendő, amivel nyugodtan eltakarhatjuk őket szoptatás közben a kíváncsiskodók mások szeme elől. Ha tápszeres a babánk, úgy kicsit bonyolultabb a helyzet. Gondoljuk át, hogy hány étkezéssel kell számolnunk, és annyi tiszta cumit vigyünk magunkkal. Tápszeradagolóban készítsük ki a tápszeradagokat, termoszban vihetünk forró vizet és egy üvegben a normál hőmérsékletű vizet. A kettő elegyéből ki tudjuk keverni a babánk számára ideális hőmérsékletet, amibe beletehetjük a tápszert is.

Nagyobbaknak 1-2 szendvics, zacskós snack, apróra vágott és bedobozolt gyümölcs mindig remek választás. Az egyik legjobb a dinnye, amit kockákra vágva el lehet rakni és kis villákkal vagy fogpiszkálókkal gond nélkül eheti a család a strandon.

A nyári hőségben még fontosabb, hogy kellő mennyiségű folyadékot fogyasszunk. Vigyünk magunkkal egészséges innivalót, nagyobbaknak kulacsot, s ügyeljünk, hogy fogyassza el a tartalmát.

Étkezés után mindig legalább fél órát pihenjünk, mielőtt újra elmerülnénk a vízben. Valószínűleg erre nem lesz egyszerű rávenni a lurkókat, szóval készüljünk valami játékkal a partra is. Válasszunk valami kisméretű ügyességi vagy logikai játékot, amivel el tudja foglalni magát. Ha jót választottunk, úgy bele fog merülni, hogy észre sem fogja venni, hogy mióta lazít a parton.

Ha megyünk haza…

Nincs is nagyobb kihívás a szülő számára, mint a fáradt és nyűgös gyerekeket meggyőzni arról, hogy most már ideje hazamenni a strandról. 

Érdemes erre a mozzanatra előre felkészülnünk, végig gondolnunk, hogy mivel lehetne rávenni őket a mielőbbi indulásra. A kijáratnál felajánlott gombóc fagyi, vagy a hazafelé úton elfogyasztandó finomság esetleg segítség lehet az érvelésben…

Kellemes kikapcsolódást, élményekben gazdag családi strandolást kívánunk!

Ötletek esős napokra

A nyári szünet kellős közepén is ránk köszönthet a hűvös, esős idő – de a hőség vagy betegség miatt is kényszerülhetünk sokszor a négy fal közé, nem kis mozgásigényű gyerkőceinkkel.

Már el is képzelem az idilli jelenetet, ahogy a kanapén összebújva nézünk végig egy – nem leszek nagyravágyó – fél órás rajzfilmet együtt, de aztán a valóság leránt a földre; valószínűleg 3-5 perc után elhangzik az első pisilnem kell, szomjas vagyok, nézzünk más mesét… s a többi igénybejelentés.

Mit is kezdjünk esős időben a gyerekekkel?

Nincs rossz idő, csak rossz öltözet. 

Ha elég vagányok és rugalmasak vagyunk, akkor vegyük fel a gumicsizmát, esőkabátot, a babakocsira tegyünk esőhuzatot, és uccu neki…a szabadba. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy nincs 100%-ban vízálló lábbeli, ha máshol nem, hát felül biztosan befolyik a víz a gumicsizmába is, ha elég mély pocsolyába ugranak hatalmasat. Így rövid idő után általában ennek a mókának is véget kell vetnünk.

Ha van autónk, meglátogathatjuk a nagyszülőket, kisgyerekes barátainkat, ahol együtt bandázhatnak a gyerkőcök vagy kitalálhatunk valami zárt helyen kivitelezhető programot. 

A kisebbekkel tornázós, éneklős, mondókázós foglalkozásokat, a nagyobbakkal kézműves programokat tervezhetünk, vagy kereshetünk a közelben egy játszóházat.

Aztán egy lehetőség még, mint kellemest a hasznossal kiegészíthető alternatíva, ami kisgyerekkel garantáltan nem unalmas, főleg, ha nem ültetjük bevásárlókocsiba.

Tökéletes programlehetőség, felülünk a buszra, HÉV-re, vonatra, metróra – tulajdonképpen mindenféle járművel való közlekedés segít eltölteni az időt, és élményeket is gyűjthetünk.

De mit tegyünk, ha menthetetlenül a lakásba, házba szorulunk?

A megszokott, mindennapos játékokon kívül ki kell találnunk néhány újdonságot is…

Vegyük elő a rég nem használt, meguntnak vélt játékokat a szekrény mélyéről, pincéből, padlásról, dőljünk hátra fél órára, amíg a kicsik felfedezik a kincseket!

Rejtsünk el a szobában valamilyen tárgyat/tárgyakat, és kezdődhet a kincskeresős játék!  1-2 évesünk még minden bizonnyal nem fogja érteni, miről van szó, de ha nagyobb testvére lelkesen kutat, utánozza majd ebben (is). Ha ügyesek és kreatívok vagyunk, rajzolhatunk kincskereső térképet is, és továbbfejleszthetjük a játékot szerepjátékká.

Ha már kifogytunk az elrejteni való tárgyakból és/vagy elegünk van az unatkozó, nyűgös gyerekek folyamatos „anyázásából”, bújjunk el előlük, bújócskázzunk! 

Előtte tájékoztassuk őket, hogy ez a játék, nehogy elfelejtsenek megkeresni bennünket! Ha attól tartunk, hogy játék közben elveszítjük a kontrollt a gyerekek felett, és esetleg baj történhet, akkor inkább legyünk mi a hunyók, és bújjanak el a gyerekek. Természetesen az 1-2 évest is keressük sokáig, kitartóan – még akkor is, ha azt hiszi, csukott szemmel a szoba közepén állva tökéletes búvóhelyet talált.

Játsszunk jelmezesdit!  Akár a gardróbot is rendezgethetjük, selejtezhetünk…Ruhákat, kendőket e közben magukra próbálhatják, igazán kellemesen eltöltik az időt vele. 

Mindenféle rajzeszközt, elővehetünk, készíthetünk kreatív játékot együtt – pl. szívószálból, konzerves dobozból hangszert – biztosan érdekes lesz számukra. 

Az ötletek száma szinte végtelen, a kérdés az, meddig tudnak a gyerekek egyhelyben megülni.
Az igazi kihívás ilyenkor, hogy a mozgáshiányukat mérsékelni tudjuk, anélkül, hogy komolyabb sérüléseket ejtenének magukon, egymáson, vagy a berendezésen.

Kicsit meg tudjuk őket mozgatni – még kis lakásban is – egy kis tornával: egyhelyben ugrálás, guggolás, nyújtózkodás, mászás…ha már nagyon sok energia gyűlt fel a gyerekekben, vagy nagyon nem bírjuk cérnával, hangosítsunk fel egy jó zenét, és táncoljunk a gyerekekkel!

Ha a fenti javaslatokból bármelyiket – akár többet is – kipipáltunk, talán sikerült a gyerekeket annyira elfárasztani, hogy visszatérhetünk az eredeti tervhez, és fél órára leülhetünk velük mesét nézni.

Kellemes közös időtöltést!