Gyermekünk születése után csodálatos heteket, hónapokat töltünk együtt. Hetek, hónapok óta vagyunk minden egyes nap készültségben, éjjel-nappal “ügyeletben”. Ott vagyunk, ha éjszaka felsír, ott vagyunk a reggelinél, ebédnél, vacsoránál, ott vagyunk a délutáni alvásnál, ott vagyunk, ha elesik, ha egy nagyobb gyerek elveszi a labdáját a játszótéren, ott vagyunk, ha megijed egy hangosan ugató kutyától, ott vagyunk, ha lázas, ha köhög, ha nevet, ha…mindig ott vagyunk. 

Azt merjük bevallani, hogy most már vágyunk egy szabad éjszakára…vagy egy kimenőre, egy vacsorára kettesben férjünkkel, a barátnőkkel, egy gondtalan pohár borra…

Természetesen nem könnyű másra hagynunk a kicsit

Féltjük, aggódunk érte, sőt úgy érezzük, nélkülünk nem bírja ki egy órán keresztül sem. Pedig kibírja, csak érdemes körültekintően végig gondolni kire, és milyen körülmények között bízzuk a kisbabát?

A legkézenfekvőbb megoldás apa, de talán épp vele lenne közös elfoglaltságunk. 

A következő a sorban a nagyszülő, nagynéni, nagybácsi lehet. Ők állhatnak még igazán közel a kicsihez, ők ismerhetik utánunk a legjobban. Azonban, ha közülük senki nincs a közelben, akkor szóba jöhet még barát, barátnő, talán még szomszéd.

Nem kizárt, hogy képzett szakembert választunk, akinek az idejét meg kell fizetnünk, de ő mindenre fel van készülve, ért a babákhoz, képes elsősegélyt nyújtani, nyugodtak lehetünk, amíg vele van a kicsi. 

Ha bébiszittert választunk, legyünk nagyon elővigyázatosak, körültekintőek, lehetőleg olyasvalakit találjunk, akit ismerőseinken keresztül ajánlanak, aki megbízható, leinformálható.

6 hónapos kor alatt többnyire az etetés és az altatás szokott gondot okozni: az anyatejes babáknál, ha már kiszámíthatóan 3-4 óránként esznek, meg lehet oldani azt, hogy anya csak a két szoptatás közötti időben menjen el, ha azonban ez sem megoldható, akkor a baba lefejt tejet kaphat, ameddig anya távol van. Általában ez a rövid idő „eseménytelenül”, alvással telik, megkérhetjük a gyermekünkre vigyázó személyt, hogy addig vigye levegőzni, a babakocsiban ringatózva jól eltelik majd az idő.

Ha mégis lakásban kell maradni a babával, és nem alszik a két etetés között, készítsük fel a vigyázót – aki mindenképp elérhető legyen telefonon, fontos, hogy ő is fel tudjon hívni minket, ha tanácstalan – különböző lehetőségekre, a jól bevált trükkökről tájékoztassuk: énekeljen neki, adjon cumit a szájába, ringassa vagy hintáztassa. 

Nagyobb gyerkőcünket akár hosszabb időre, éjszakára is másra bízhatunk, ám ebben az esetben nagyobb előkészületre van szükség. Készítsünk össze elegendő ruhát, pelenkát, táplálékot, lázmérőt, lázcsillapítót. Praktikus, ha a gyermekre vigyázó személy 20-30 perccel korábban érkezik, így megbeszélhetjük vele a részleteket.

Elképzelhető, hogy gyermekünk nélkülünk nehezebben fog elaludni. A megszokott altatási rituálét próbálja meg követni a „pótmama” is. Ha nem jelent különösebb megerőltetést, levegőzni is viheti, meg is fürdetheti este, ám ha ezek egyszer elmaradnak, semmi jelentősége.

Lehetőleg mindig ugyanaz (ugyanazok) vigyázzon a kicsire

Az ismerős egyenlő a biztonságossal. Megismerik egymást; a gyermek megtanulja, hogy mit lehet és mit nem. Aki pedig vigyáz rá, megismeri a jelzéseit, szokásait…Ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy kölcsönösen fel tudjanak oldódni egymás társaságában. 

A búcsúzás legyen gyors és határozott

Ne térjünk vissza ötször még egy ölelésre, vagy puszira, mert így a gyerek folyamatosan vissza fog várni bennünket és a megnyugtatása is sokkal nehezebb lesz. Áll majd az ajtóban és minket vár, annak elfogadása helyett, hogy anya csak később fog visszajönni.

Semmiképp se törjünk meg! Érezze a magabiztosságunkat, a szeretetünket, de ne lásson sírni bennünket. Ez nehéz lesz, hisz – ahogy megérti, hogy nélküle megyünk el, legörbülhet a szája, jöhetnek az arcon végig gördülő könnycseppek és az “anya ne hagyj el!” manipulatív nézés…

Legyen tartalmas a viszontlátás

Nézzük meg, ha rajzolt valami szépet, meséljük el neki, hogy hol, mivel töltöttük az időt, engedjük, hogy ő is megossza velünk a napját, vagy épp azt a pár óráját, amíg távol voltunk. Játsszunk együtt, hagyjuk, hogy ölünkbe fészkelje magát… szívjuk be édes illatát, adjuk át magunkat a mindent elsöprő szeretetnek, ami hozzá láncol…

Ne aggódjunk… a kötődés, a velünk való kapcsolata nem sérül meg attól, hogy alkalmanként  – pár óráig –  vagy akár rendszeresen más vigyáz rá.

Együtt a házi kedvencekkel

Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az állatok segítenek a tanulásban, a szociális kapcsolatok kialakításában, a konfliktusok megoldásában, fejlesztik a kognitív készségeket – a megismerést, az információfeldolgozást, a gondolkodást…javítják a gyerekek egészségét, és jót tesznek a családi kötelékeknek is.

Az első háziállat befogadása minden család életében komoly eseménynek számít. Nagyon fontos, hogy a kicsiknek minél előbb megtanítsuk, hogyan kell az állatokkal bánni, erre pedig a saját házikedvenc gondozása a legjobb mód. 

Melyik kisállat miért lehet jó választás?

• kutya – az egyik legelterjedtebb háziállat hazánkban. Nem véletlen, hogy az ember legjobb (állat)barátjává vált az évszázadok során: az érzelmi és a társas támogatás mellett jelenlétük biztonságérzetünket is növeli.

Egy kutya kiválasztása nagy körültekintést igényel, hiszen nem mindegyik jön ki jól a gyerekekkel, így például meglepő módon a dalmata, a chihuahua, a pitbull, a rottweiler, az akita. A labrador- és aranyretrieverek, a boxerek, a beaglek, a foxik gyerekbarát kutyák hírében állnak.

Kutyatartás fontolgatásánál ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kölyökkutya nevelése kemény munkát, rengeteg következetességet, napi gyakorlást igényel.

• macska – kevés olyan gyerek van, aki, ha meglát egy aranyos kismacskát, ne szeretné azonnal hazavinni. Bár a cicákat kicsit egyszerűbb gondozni, mint a kutyákat, attól még nem igényelnek kevesebb törődést: figyelni kell a megfelelő etetésre, az alomtakarításra, a gyakori játékra. A kutyákkal ellentétben a macskákat nem kell fürdetni, anatómiai felépítésük és “beépített” tisztálkodó eszközeik mindenféle tisztítási funkciót jól támogatnak, a macska tisztálkodása már-már a tudományos tökéletesség határait súrolja.
• rágcsálók – a hörcsög, a tengerimalac, a degu (ők csapatban élnek, egyedül tartani őket tilos) kiválóan alkalmas háziállatok kisgyerekek mellé, hiszen puhák, szórakoztatóak, és a tartásuk is viszonylag könnyű. Ha lakóhelyüket rendszeresen tisztán tartjuk – így szagtalanok, friss ételt és vizet adunk nekik, más törődést már szinte nem is igényelnek.
• madarak – gyakori kedvenc családoknál a hullámos papagáj, aki kifejezetten társaságkedvelő, vicces állat, ugyanakkor nagy odafigyelést, sok gondoskodást – és ami ennél fontosabb, hozzáértést igényel. Nem szerencsés együtt hagyni a madarat a gyermekkel, mert nagyon könnyen kárt tehetnek egymásban: a gyermekünk esetleg egy erősebb szorítással, a madár pedig a csőrével és a karmaival. A papagájok kifejezetten érzékenyek a stresszhatásokra. Fontos azzal is számolnunk, hogy ezek a “házi” szárnyasok is terjeszthetik a papagájkórt, ami tüdőgyulladást okozhat, így ha nem akarunk megválni kis kedvencünktől a gyerek mellett, próbáljuk külön helyiségben tartani a madarat.

• hüllők – nagyon érdekes, népszerű házikedvenc a teknős. Két fajtájuk van: a vízi és a szárazföldi teknős.  Utóbbiak igényesebb fajták, több pénzt kell rájuk költeni, emellett a helyigényük is jelentősebb vízi társaiknál. Legalább 4-6 négyzetméternyi szabad területet kell nekik. Emellett a táplálékra is igényesebbek és nagyobb mennyiségben van rá szükségük, mint vízben élő társaiknak. Ezzel szemben a vízi teknősök számára jóval kisebb hely kell. A táplálékot tekintve sem olyan válogatósak, mint nagyobb, szárazföldi társaik. Ezek a páncélos kis állatkák nem zajonganak és kevés probléma van velük.
• halak – tökéletes kezdés lehet a gyermekek számára a kisállattartás rögös, mégis örömökkel teli útján, hisz gyakran nem igényelnek sok gondozást, viszont az akvárium felállítása és karbantartása sokkal nagyobb projekt lehet, mint azt sokan előre látják. 

Egyszerre csak 2-3 halat szabad új akváriumba tenni. Várj egy hetet, teszteld a vízminőséget – és ha jó a vízminőség, adhatsz hozzá még néhány halat. Az első 4-6 hét alatt fokozatosan lehet halat vásárolni az új akváriumhoz…aztán gyermekünk csodálattal tapad majd mindig az akvárium üvegfalához.

Kívánjuk, hogy a háziállattartás sokszor kalandos útján az egész család életre szóló élményeket és tapasztalatot szerezzen!

A nyári szünet kellős közepén is ránk köszönthet a hűvös, esős idő – de a hőség vagy betegség miatt is kényszerülhetünk sokszor a négy fal közé, nem kis mozgásigényű gyerkőceinkkel.

Már el is képzelem az idilli jelenetet, ahogy a kanapén összebújva nézünk végig egy – nem leszek nagyravágyó – fél órás rajzfilmet együtt, de aztán a valóság leránt a földre; valószínűleg 3-5 perc után elhangzik az első pisilnem kell, szomjas vagyok, nézzünk más mesét… s a többi igénybejelentés.

Mit is kezdjünk esős időben a gyerekekkel?

Nincs rossz idő, csak rossz öltözet. 

Ha elég vagányok és rugalmasak vagyunk, akkor vegyük fel a gumicsizmát, esőkabátot, a babakocsira tegyünk esőhuzatot, és uccu neki…a szabadba. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy nincs 100%-ban vízálló lábbeli, ha máshol nem, hát felül biztosan befolyik a víz a gumicsizmába is, ha elég mély pocsolyába ugranak hatalmasat. Így rövid idő után általában ennek a mókának is véget kell vetnünk.

Ha van autónk, meglátogathatjuk a nagyszülőket, kisgyerekes barátainkat, ahol együtt bandázhatnak a gyerkőcök vagy kitalálhatunk valami zárt helyen kivitelezhető programot. 

A kisebbekkel tornázós, éneklős, mondókázós foglalkozásokat, a nagyobbakkal kézműves programokat tervezhetünk, vagy kereshetünk a közelben egy játszóházat.

Aztán egy lehetőség még, mint kellemest a hasznossal kiegészíthető alternatíva, ami kisgyerekkel garantáltan nem unalmas, főleg, ha nem ültetjük bevásárlókocsiba.

Tökéletes programlehetőség, felülünk a buszra, HÉV-re, vonatra, metróra – tulajdonképpen mindenféle járművel való közlekedés segít eltölteni az időt, és élményeket is gyűjthetünk.

De mit tegyünk, ha menthetetlenül a lakásba, házba szorulunk?

A megszokott, mindennapos játékokon kívül ki kell találnunk néhány újdonságot is…

Vegyük elő a rég nem használt, meguntnak vélt játékokat a szekrény mélyéről, pincéből, padlásról, dőljünk hátra fél órára, amíg a kicsik felfedezik a kincseket!

Rejtsünk el a szobában valamilyen tárgyat/tárgyakat, és kezdődhet a kincskeresős játék!  1-2 évesünk még minden bizonnyal nem fogja érteni, miről van szó, de ha nagyobb testvére lelkesen kutat, utánozza majd ebben (is). Ha ügyesek és kreatívok vagyunk, rajzolhatunk kincskereső térképet is, és továbbfejleszthetjük a játékot szerepjátékká.

Ha már kifogytunk az elrejteni való tárgyakból és/vagy elegünk van az unatkozó, nyűgös gyerekek folyamatos „anyázásából”, bújjunk el előlük, bújócskázzunk! 

Előtte tájékoztassuk őket, hogy ez a játék, nehogy elfelejtsenek megkeresni bennünket! Ha attól tartunk, hogy játék közben elveszítjük a kontrollt a gyerekek felett, és esetleg baj történhet, akkor inkább legyünk mi a hunyók, és bújjanak el a gyerekek. Természetesen az 1-2 évest is keressük sokáig, kitartóan – még akkor is, ha azt hiszi, csukott szemmel a szoba közepén állva tökéletes búvóhelyet talált.

Játsszunk jelmezesdit!  Akár a gardróbot is rendezgethetjük, selejtezhetünk…Ruhákat, kendőket e közben magukra próbálhatják, igazán kellemesen eltöltik az időt vele. 

Mindenféle rajzeszközt, elővehetünk, készíthetünk kreatív játékot együtt – pl. szívószálból, konzerves dobozból hangszert – biztosan érdekes lesz számukra. 

Az ötletek száma szinte végtelen, a kérdés az, meddig tudnak a gyerekek egyhelyben megülni.
Az igazi kihívás ilyenkor, hogy a mozgáshiányukat mérsékelni tudjuk, anélkül, hogy komolyabb sérüléseket ejtenének magukon, egymáson, vagy a berendezésen.

Kicsit meg tudjuk őket mozgatni – még kis lakásban is – egy kis tornával: egyhelyben ugrálás, guggolás, nyújtózkodás, mászás…ha már nagyon sok energia gyűlt fel a gyerekekben, vagy nagyon nem bírjuk cérnával, hangosítsunk fel egy jó zenét, és táncoljunk a gyerekekkel!

Ha a fenti javaslatokból bármelyiket – akár többet is – kipipáltunk, talán sikerült a gyerekeket annyira elfárasztani, hogy visszatérhetünk az eredeti tervhez, és fél órára leülhetünk velük mesét nézni.

Kellemes közös időtöltést!

A családi nyaralás már a küszöbön áll. Nagyon jó végre együtt tölteni egy kis időt. De mi mindenre kell gondolnod, ha kisbabával utazol?

Egy nagyobb nyaralás, utazás előtt tesztelhetsz egy hosszú hétvégével! Így a következő alkalommal már rutinosabban csomagolsz és nyugodtabban indulsz majd útnak.

Készüljünk fel!

A nyaralás már a felkészüléssel megkezdődik, az út megtervezésével. Foglaljunk szülő- és gyermekbarát nyaralást:

• Szállodát, apartmant vagy házat válasszunk? Gyermekünk esténként korán lefekszik, ezért érdemes olyan helyet foglalni, ahol több hálószoba és nappali is van. Így még mi is élvezhetjük egy kicsit az estét és gyermekünk is zavartalanul aludhat.
• Melyik emeleten található a szállás, és hogyan tudjuk megközelíteni? Amennyiben babakocsit is viszünk, naponta többször felcipelni természetesen nem a legideálisabb. Foglaláskor gyakran kiválaszthatjuk a földszintet, mint preferenciát. Az is fontos, milyen messze van a parkoló a szálláshelytől?
• Milyen eszközök, kellékek vannak a baba ellátásához? Kiságy, etetőszék, megfelelő hatótávolságú bébiőr…utóbbi azért lehet fontos, mert ha medencével rendelkező a szállás, a gyermek napközbeni alvás idejében is élvezhetünk egy frissítő merülést vagy egy rövid, nyugodt napozást.

Pár héttel vagy nappal az út előtt többször is meséljük el a kis csemeténknek, hogy mit tervezünk, mikor indulunk, hova megyünk, milyen hosszú lesz az út, mit fogunk ott csinálni, kik lesznek még ott, mit nézünk meg stb. 

Igen, a csecsemőnek is! Lehet, hogy nem érti, de akkor is tegyünk így! A totyogó már egészen biztosan érti, mit mondunk neki, és higgyük el várni fogja, és ügyesebben „kibírja” majd a hosszú utat!

Csomagoljunk!

Csomagolni tudni kell… az hagyján, hogy az ember (lánya) saját maga számára már úgy ahogy képes észszerűen becsomagolni a nyaralásra, no de ha az egész család utazik…az bizony már kemény dió, pláne kisgyerekkel.

Kezdjük mindig azzal, hogy készítünk egy listát témakörökre osztva, hogy mi az, ami szükséges, vagy jó, ha van nálunk az utazás során:

• ruha
• alvás
• evés
• egészségügy
• fürdés szekció, és írjuk fel, mit vinnénk magunkkal!

Ne csüggedjünk, ahogy egyre nagyobb lesz a gyerek, annál kevesebbet kell magunkkal vinnünk, ám kisgyerekkel utazni csakis úgy érdemes, ha valóban mindenre számítunk…

Akár autóval, akár repülővel utazunk a legkisebb zugot is ki kell használnunk a bőröndben, táskában, éppen ezért nem mindegy, hogy három féle naptejet csomagolunk-e vagy éppen egy családi méretű flakon elegendő mindannyiunk számára nyaralás alatt. 

Helyet tudunk még spórolni, ha a nyaralás előtti hónapokban kis méretű reklámtermékeket összegyűjtjük – éppen elég lesz a nyaralás alatt az a babasampon vagy babatestápoló -, amit a kedvenc kismama vagy női magazinunkhoz csomagoltak. 

Érdemes a drogériák polcain is szétnézni, a legtöbb kozmetikumból utazós méretű termékeket is kínálnak.

Talán a legnehezebb, hogy milyen ruhák kerüljenek a bőröndbe?

Legyen fő vonal az úti cél: tengerpart vagy városnézés, garantáltan perzselő nyár vagy a jól megszokott itthoni időjárás? 

Érdemes szettekben gondolkodnunk. Szedegessük elő azokat a ruhákat, amelyeket szívesen vinnénk magunkkal, majd állítsunk szetteket össze belőle! Nagyjából egy alsóhoz (nadrág, szoknya, leggings) lehet két felsőt számolni. Érdemes egy-két csinos, alkalmi darabot is betenni, ha olyan helyre megyünk és cipőből is legyen a gyereknek papucs és szandál mindenképp. Fürdőruhából minimum két váltás szükséges, mert a vizes fürdőruhát mindig le kell venni a gyerekről. Ha szállodában foglalunk, akkor törölközőt nem kell vinni, ez nagyszerű, hiszen az foglalná a legtöbb helyet.

Ne feledkezzünk meg a – szinte – legfontosabbról, az alváshoz nélkülözhetetlen eszközökről, mint alvókák, cumi, alvópárna, éjszakai fény, mesekönyv és a különféle játékok. Utóbbiakból érdemes kis méretűeket csomagolni, amelyekkel tud vízparton és a szárazföldön is játszani gyermekünk. 

Nagyon kellemes, gondtalan nyaralást kívánunk!

Nyaralás közben, a kertben ülve, de még alvás közben is ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy megcsípjen valami. Bizony már az egészen kicsiket is megtámadhatják a rovarok, akár a babakocsiban ülve is!

Ám a legtöbb esetben, a rovarcsípések ellen is tehetünk, ha megfelelően fel vagyunk készülve rá.
Azonban, ha már megtörtént a baj, nem árt tisztában lennünk vele, hogy hogyan enyhíthetjük tüneteket.
Te jól ismered a leghatásosabb teendőket a csípések megelőzése érdekében?
Tudod, hogyan különböztethetőek meg a különböző csípések?
Gondolkoztál már rajta, hogy melyik az a pont, amikor egy csípéssel már érdemes orvoshoz fordulni?
Megfelelően fel vagy készülve egy esetleges, csípés okozta allergiás rohamra?

Járjuk körbe együtt a témát!

A leggyakoribb eset, hogy szúnyogcsípés elszenvedői leszünk. Ezt könnyen felismerjük, a szúnyog váladéka okozta kis, fehér hólyagról és a körülötte elhelyezkedő bőrpírról, addig nincs ennyire egyszerű dolgunk más csípések esetében.

A pókok, bolhák, poloskák okozta csípéseket például egyáltalán nem könnyű megkülönböztetni, egy avatatlan szem számára szinte eldönthetetlen, hogy milyen állat lehetett az elkövető.
A jó hír az, hogy pánikra semmi ok, hiszen ezek a csípések a legtöbb esetben semmilyen egészségügyi kockázattal nem járnak, maximum az erős viszketés okoz némi kellemetlenséget, bonyodalmat, de ezt is könnyen enyhíthetjük egy megfelelő készítmény segítségével.

Az ilyen krémek, a legtöbbször univerzálisak, a fent említett csípések okozta viszketést hatékonyan enyhítik.
(Esetleges trópusi nyaralások esetében viszont érdemes nagyon odafigyelni, hogy találunk-e bőrünkön csípéseket, hiszen ezeken a területeken sűrűn előfordul, hogy a bogarak és/vagy a rovarok komolyabb betegségeket terjesztenek.
Nem véletlen, hogy az ilyen típusú nyaralások előtt védőoltások igénybevételére szólítanak fel minket.
Magyarországon, szerencsére ilyen veszélyek csak nagyon minimális szinten vannak jelen.)

A méhek és darazsak okozta csípések

Első ránézésre a két állat nagyon  hasonló, sőt mindkét csípés az esetek többségében igen fájdalmas, mégis könnyen megkülönböztethetjük egymástól őket.
Ez azért fontos, mert a csípés hatására, a bőrbe kerülő váladék kémhatása a két esetben eltérő, így teljesen más kezelést igényel a tünetek enyhítése.
A méhcsípések esetében a fullánk legtöbbször a bőrben marad, míg a darázs csak a szúrásnyomot hagyja maga után bőrünkön, a fullánkját nem.
Ha méhcsípés ér bennünket, gyermekeinket, első és legfontosabb teendőnk a fullánk eltávolítása.
Oda kell figyelni rá, hogy lehetőség szerint ne nyomjuk nagyon össze a kis tüskét, hogy ne kerüljön még több savas kémhatású váladék a bőrünkbe.
A fullánk eltávolításhoz nincs szükségünk semmilyen különleges eszközre, a két ujjunkat használva is el tudjuk végezni a műveletet.
Ha már kikerült a fullánk a bőrből, lúgos kémhatású borogatással vagy készítménnyel enyhíthetjük fájdalmainkat.
Ha kifejezetten erre való készítmény nincs kéznél, házi praktikaként ajánlatos borogatáshoz a vízben feloldott szódabikarbóna használata.
A darazsak esetében pontosan ellenkező a helyzet.
Mivel lúgos kémhatású váladékot juttatnak bőrünkbe, savas borogatással tudjuk azt semlegesíteni. Ebben az esetben jól használható az ecet.

Mi a helyzet a kullancsokkal?

Korunk nagy veszélyforrása a kullancs csípés okozta betegségek kialakulása, ezért érdemes odafigyelnünk rá, hogy lehetőség szerint elkerüljük a találkozást ezekkel a rovarokkal.

A legfontosabb, hogy a gyerekek megfelelő ruházatot viseljenek.

Ha nyáron erdőben kirándulunk, mindig hosszú szárú nadrágot adjunk a gyerekekre, lehetőség szerint viseljenek vékony garbót, illetve hosszú ujjú felső ruházatot, valamint nyári sapkát vagy kalapot. Használjunk kullancsriasztó készítményeket (repellensek), pl. spray-t, stiftet vagy kenőcsöt. De ne feledjük, hogy ezek a készítmények nem nyújtanak biztos védelmet!

A szabadban való tartózkodás után (akkor is, ha csak a füves kertben voltunk) vizsgáljuk át a gyerekeket alaposan kullancsok után kutatva, különös figyelmet fordítva a fejbőrre!

Ha a gyereken vagy magunkon kullancsot találunk

Amennyiben kullancsot veszünk észre, akkor azt el kell távolítanunk, amilyen gyorsan csak lehet.
Kaphatóak ehhez a művelethez kifejezetten a kullancs kiszedését megkönnyítő eszközök, úgynevezett kullancseltávolító kanalak, de amennyiben ez nem áll rendelkezésre, jó szolgálatot tehet egy szemöldökcsipesz.

Nem szabad
– hegyes tárggyal (pl. tűvel) eltávolítani
– csavargatni
– kapargatni
– dörzsölni
– nyomkodni

Nem gond, ha a kullancs feje eltávolítás után a bőr alatt marad, nem kell piszkálni, mert néhány nap alatt a szervezet kilöki magából.

Mikor kell orvoshoz fordulnunk?

A legtöbb csípés nem jelent komoly élettani kockázatot, ha nem terjeszt a rovar betegséget és nem vagyunk allergiásak a csípésére, szinte biztos, hogy megússzuk a dolgot egy kisebb kellemetlenséggel.
De, amennyiben a viszkető érzésnél és egy normálméretű piros foltnál többet érzékelünk, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni.
A rossz közérzet, hányinger és szédülés még adott esetben csillapítható lehet antihisztaminnal, de ha belátható időn belül nem múlnak a tünetek, mindenképpen kérjünk segítséget. 
Ha belépünk a gégeduzzanatos szakaszba, már nagyon gyors segítség kell, akár életveszélyes állapotba is kerülhet az allergiás beteg, így nem érdemes az előjeleket félvállról venni.
Ha a csípés körüli piros folt átmérője nagyobb, mint 5 centiméter, és a rossz közérzet is hamar jelentkezik, akkor már okunk van allergiára gyanakodni.

Érdemes felkészülni…

Ha tudjuk, hogy olyan helyzetbe kerülünk, ahol jobban ki vagyunk téve a rovarok okozta veszélyeknek, érdemes néhány készítményt beszerezni, így elkerülhető egy csípésből adódó komolyabb probléma kialakulása.
Legyen nálunk szúnyogriasztó krém vagy spray, kapható már ultrahangos kullancs -és szúnyogriszató.

Tegyünk a csomagunkba viszketést enyhítő készítményt és legalább egy, antihisztamin tartalmú gyógyszert, ezzel már meg is tettünk mindent azért, hogy elkerüljük, vagy éppen orvosoljunk egy ismeretlen eredetű, vagy éppen kellemetlen hatású csípést.

A nyár beköszöntével a természet egyre szebb és hívogatóbb arcát mutatja.

A gyerekeknek lehet egész nap a levegőn lenni, a játszótéren mókázni, vagy a vízben pancsolni. De hogyan lehetünk szülőként nyugodtak, ha folyamatosan a Nap káros hatásáról hallunk?

A napsugárzás hatása az egészségre

Az UV sugárzás (az ultraibolya sugárzás a Nap sugárzásának egy összetevője) kis mennyiségben alapvetően szükséges a jó egészséghez, mivel hatására D-vitamin képződik az emberi bőrben. 

Bár vitaminként hivatkozunk rá, valójában nem vitaminról van szó. Az igazság, hogy ez – egy napfény hatására, az emberi szervezetben kialakuló hormon (D-hormon) és az elnevezés több, zsírban oldódó vitamint foglal magába. Legfontosabb feladata a kalciumháztartás szabályozása, valamint a csontok ásványosítása.

Ugyanakkor a túlzott UV sugárzás számos betegség okozója is lehet. Következtében az ember bőre leég, a sugárzás bőrrákhoz vezethet, valamint gyorsítja a bőr öregedését, csökkenti az immunrendszer hatékonyságát. (Az immunválasz csökkenése a herpesz szimplex vírus újra aktiválódását okozhatja az ajkakon, és csökkentheti a védőoltások hatékonyságát.)

A népszerű kültéri elfoglaltságok és a megváltozott napozási szokások gyakran azt eredményezik, hogy túl sok ultraibolya sugárzás éri az embert. Sok szülő normálisnak tartja az intenzív napozást, a barnaságát pedig a jó egészség és jó megjelenés jelképének. Ugyanakkor a barnaság csupán az UV károsodás egyik jele, és jelzi, hogy a bőr védekezik a további ártalmakkal szemben!

A gyerekek különleges védelmet igényelnek

…a felnőttekénél nagyobb a kockázata, hogy sérülést szenvedjenek az UV sugárzástól, hiszen:

• A gyerek bőre vékonyabb és érzékenyebb, így még a rövidebb idejű déli napozás is súlyos napégést eredményezhet.
• A járványokkal foglalkozó tanulmányok azt mutatják, hogy a gyakori gyermekkori napozás és leégés magasabb melanóma gyakoriságot okoz a későbbi életben.
• A gyermekek esetében több idő áll rendelkezésre hosszú lappangási idejű betegségek kifejlődésére, több évet veszítenek életükből, és több szenvedést kell elviselniük a megromlott egészségük miatt. A meghosszabbodó életkor tovább növeli a bőrrák és szürkehályog kialakulásának kockázatát.
• A gyerekek többet vannak kitéve a napnak. (Becslések szerint az ember élete alatt az összes ultraibolya sugárzás akár 80%-át 18 éves kora előtt kapja.)
• A gyermekek szeretnek kint játszani, de általában nincsenek tudatában az UV sugárzás káros hatásainak

A gyermekek védelme a naptól

A szülőknek megfelelő viselkedési példát kell mutatni, mivel az ő felelősségük annak biztosítása, hogy gyermekeik megfelelően védve legyenek. A 12 hónapos kor alatti gyerekeket mindig tartsuk árnyékban és legyünk meggyőződve arról, hogy a gyermekünk:

• déli időszakban (11 és 15 óra között) lehetőleg ne tartózkodjon a szabadban! A levegőztetést, a bevásárlást, a kerti munkákat, a sportot, a játszótérre menést a reggeli vagy a késő délutáni órákra időzítsük – amúgy is kellemesebb a hűvösebb órákban tevékenykedni.
• Árnyékos helyen van (a Nap járását is vegyük figyelembe: az alvó gyerekre, a babakocsira később se süssön rá a nap).
• Ruházata megfelelő– értessük meg vele, hogy 30 fokban is kell a sapka és a póló. Gyakran ellenőrizzük, hiszen a nagyobbacska gyermek már önálló, ha melege van, levetkőzhet.
• Be van kenve ott, ahol szükséges. Elindulás előtt 15-30 perccel kenjük be a szabadon lévő bőrfelületet megfelelő fényvédőkrémmel! Ha a szabadban tartózkodunk, a krémezést időszakosan (3-4 óránként) ismételjük meg akkor is, ha a gyermek nem ment vízbe, de ha igen, akkor fürdés után azonnal.

Az árnyék, a ruha és a sapka nyújtja a legjobb védelmet a gyerekeknek, és napvédőkrém használata szükséges a test szabadon maradó részein, mint pl. a kezek és az arc.

 A napvédőkrémet sose használjuk a napozás idejének meghosszabbítására! Szülőként hasznos, ha figyelemmel követjük a híradásokban a meteorológiai tájékoztatást az UV sugárzás mértékéről, és mindig megtesszük az aktuális fokozat szerinti óvintézkedéseket.

Ha mégis leégett a gyermek bőre, rakjunk rá hideg vizes borogatást, és utána kenjük be aloe vera tartalmú hűsítő krémmel.

Minden tavasszal elérkezik az a pont, amikor a szomszéd gyermekei még sapkában és dzsekiben szaladgálnak, az enyémek pedig már sortban, pólóban és szandálban vannak. Melyikünknek van igaza?

Ahogy a „nagy könyvben” olvastam…

Az öltöztetés célja alapvetően a test védelme a külső hőmérséklet ingadozásától és egyéb fizikai behatásoktól. Az emberek testhőmérséklete viszonylag állandónak mondható (36-37 °C). Az állandó hőmérsékletet az idegrendszer hőszabályzó központja biztosítja, de ennek működése csecsemő-és kisgyermekkorban még nem tökéletes. 

A mi éghajlatunkon szervezetünk állandó hőmérsékletét külső segítség nélkül – ha ruha vagy melegítés nélkül kitennénk az időjárás viszontagságainak – nehezen vagy egyáltalán nem tudja fenntartani. Ezért hideg időben a lehűléstől, meleg időben pedig a hőfelvételtől védjük a szervezetet az öltözékkel.

Milyen a jó öltözet?

Az öltözet akkor megfelelő, ha az anyaga hőszigetel, könnyen tisztán tartható, megfelelő a nagysága és a szabása, illetve a ruha formája és színe is megfelel a csecsemő és a gyermek egyéniségének.

6 hetes korig – a napszakot vegyük figyelembe. Ha a hűvösebb délelőtti órákban levegőzteted a szabadban, akkor javasolt a pamutból készült rugdalózóra kiskabát és takaró is, déli órákban azonban már levehető a kiskabát, takaró helyett elég egy flanel vagy egy duplára hajtott pelenka.

1 éves korig – amíg a baba fekszik vagy ül a babakocsiban és nem mozog a szabad levegőn, egy réteggel adjunk többet a gyermekre, mint ami rajtunk van. Ez általános szabály. 

Ha már mozog is a gyerek a szabad levegőn, akkor ugyanannyi réteg elég, mint amennyi rajtunk is van.

A gyermek tarkójánál tudjuk ellenőrizni, hogy megfelelően van-e felöltöztetve: ha ott jó meleg, akkor nem fázik; ha hűvös tapintatú, akkor fázik; ha pedig nyirkos meleg, akkor melege van. A túlöltöztetésre emellett a melegkiütések megjelenése utal: ezek apró piros pöttyök, melyek kis idővel a levetkőztetés után eltűnnek.

Van rajta sapka, nincs rajta sapka…

Ez az a pont, ahol a szomszéd és én nem értünk egyet. Az ő csemetéi még megkötős füles sapkában járnak, amikor az enyéim már sapka nélkül vagy nyári napvédő sisakban szaladgálnak az udvaron.

A babáknál, kisgyermekeknél az év minden időszakában van ok arra, hogy sapkát viseljenek; télen a hideg miatt, nyáron a nap miatt, ősszel és tavasszal pedig a szél miatt fontos rájuk sapkát adni.

Könnyű léptekkel…

Emlékezetes, örömteli pillanat, amikor kúszó-mászó gyermekünk egyszer csak megteszi élete első lépéseit. A határtalan büszkeséggel és boldogsággal együtt azonban jönnek a kérdések, kételyek is, hogy miben kéne tipegnie mostantól?

Amikor a kicsi épp csak elkezd járni, és egyik tárgytól a másikig totyog a szekrények mentén, még nem érdemes cipőt adni rá. Ilyenkor az lenne az ideális, ha a pucér talpa érintkezne a sima talajjal, és semmi sem kerülne ezek közé. A tappancsos zokni is fontos és jó, mert szinte eggyé válik a láb bőrével.

Ha a baba már kb. egy hónapja stabilan jár, és naponta több órát közlekedik kemény felületen, jöhet a cipő, amelynek legfontosabb tulajdonsága, hogy tartja a sarkakat két oldalról. Nem a magas szár a lényeg, hanem a cipő kérge, ezt érdemes megnyomni vásárláskor, hogy elég kemény-e, van-e tartása. A cipő orra legyen zárt, még szandál esetén is, mert a járástanulás időszakában a gyerekek sokszor elesnek, belerúgnak tárgyakba, és ez a lábujjak és körmök sérüléséhez vezethet. Vagyis a gumicsizma, vászon tornacipő, hátul pántos cipő, flip flop papucs helytelen választás.

A cipő legyen természetes anyagból (lehetőleg bőrből), mert akkor lesz jó a szellőzése. 

Lehetőleg ne adjunk használt cipőt a gyermek lábára, mert az előző viselője lábának deformitásait átveszi a cipő, amit a következő gyermek lába is követni fog. A lábbetegségek (pl. lúdtalp) megelőzésére a későbbi években is jó gyakorlat, ha egyenetlen természetes talajon (pl. homok, fű, kavics) sétál a gyermek mezítláb, mert ez erősíti és fejleszti a lábizmokat. 

Nyáron, melegben engedjük a gyermeket minél többet mezítlábaskodni.

FONTOS! Cipőt mindig gyerekkel vásároljunk – próbáljuk a gyerekre – interneten keresztül ne.