Blog

Amikor másra bízzuk a babát

Gyermekünk születése után csodálatos heteket, hónapokat töltünk együtt. Hetek, hónapok óta vagyunk minden egyes nap készültségben, éjjel-nappal “ügyeletben”. Ott vagyunk, ha éjszaka felsír, ott vagyunk a reggelinél, ebédnél, vacsoránál, ott vagyunk a délutáni alvásnál, ott vagyunk, ha elesik, ha egy nagyobb gyerek elveszi a labdáját a játszótéren, ott vagyunk, ha megijed egy hangosan ugató kutyától, ott vagyunk, ha lázas, ha köhög, ha nevet, ha…mindig ott vagyunk. 

Azt merjük bevallani, hogy most már vágyunk egy szabad éjszakára…vagy egy kimenőre, egy vacsorára kettesben férjünkkel, a barátnőkkel, egy gondtalan pohár borra…

Természetesen nem könnyű másra hagynunk a kicsit

Féltjük, aggódunk érte, sőt úgy érezzük, nélkülünk nem bírja ki egy órán keresztül sem. Pedig kibírja, csak érdemes körültekintően végig gondolni kire, és milyen körülmények között bízzuk a kisbabát?

A legkézenfekvőbb megoldás apa, de talán épp vele lenne közös elfoglaltságunk. 

A következő a sorban a nagyszülő, nagynéni, nagybácsi lehet. Ők állhatnak még igazán közel a kicsihez, ők ismerhetik utánunk a legjobban. Azonban, ha közülük senki nincs a közelben, akkor szóba jöhet még barát, barátnő, talán még szomszéd.

Nem kizárt, hogy képzett szakembert választunk, akinek az idejét meg kell fizetnünk, de ő mindenre fel van készülve, ért a babákhoz, képes elsősegélyt nyújtani, nyugodtak lehetünk, amíg vele van a kicsi. 

Ha bébiszittert választunk, legyünk nagyon elővigyázatosak, körültekintőek, lehetőleg olyasvalakit találjunk, akit ismerőseinken keresztül ajánlanak, aki megbízható, leinformálható.

6 hónapos kor alatt többnyire az etetés és az altatás szokott gondot okozni: az anyatejes babáknál, ha már kiszámíthatóan 3-4 óránként esznek, meg lehet oldani azt, hogy anya csak a két szoptatás közötti időben menjen el, ha azonban ez sem megoldható, akkor a baba lefejt tejet kaphat, ameddig anya távol van. Általában ez a rövid idő „eseménytelenül”, alvással telik, megkérhetjük a gyermekünkre vigyázó személyt, hogy addig vigye levegőzni, a babakocsiban ringatózva jól eltelik majd az idő.

Ha mégis lakásban kell maradni a babával, és nem alszik a két etetés között, készítsük fel a vigyázót – aki mindenképp elérhető legyen telefonon, fontos, hogy ő is fel tudjon hívni minket, ha tanácstalan – különböző lehetőségekre, a jól bevált trükkökről tájékoztassuk: énekeljen neki, adjon cumit a szájába, ringassa vagy hintáztassa. 

Nagyobb gyerkőcünket akár hosszabb időre, éjszakára is másra bízhatunk, ám ebben az esetben nagyobb előkészületre van szükség. Készítsünk össze elegendő ruhát, pelenkát, táplálékot, lázmérőt, lázcsillapítót. Praktikus, ha a gyermekre vigyázó személy 20-30 perccel korábban érkezik, így megbeszélhetjük vele a részleteket.

Elképzelhető, hogy gyermekünk nélkülünk nehezebben fog elaludni. A megszokott altatási rituálét próbálja meg követni a „pótmama” is. Ha nem jelent különösebb megerőltetést, levegőzni is viheti, meg is fürdetheti este, ám ha ezek egyszer elmaradnak, semmi jelentősége.

Lehetőleg mindig ugyanaz (ugyanazok) vigyázzon a kicsire

Az ismerős egyenlő a biztonságossal. Megismerik egymást; a gyermek megtanulja, hogy mit lehet és mit nem. Aki pedig vigyáz rá, megismeri a jelzéseit, szokásait…Ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy kölcsönösen fel tudjanak oldódni egymás társaságában. 

A búcsúzás legyen gyors és határozott

Ne térjünk vissza ötször még egy ölelésre, vagy puszira, mert így a gyerek folyamatosan vissza fog várni bennünket és a megnyugtatása is sokkal nehezebb lesz. Áll majd az ajtóban és minket vár, annak elfogadása helyett, hogy anya csak később fog visszajönni.

Semmiképp se törjünk meg! Érezze a magabiztosságunkat, a szeretetünket, de ne lásson sírni bennünket. Ez nehéz lesz, hisz – ahogy megérti, hogy nélküle megyünk el, legörbülhet a szája, jöhetnek az arcon végig gördülő könnycseppek és az “anya ne hagyj el!” manipulatív nézés…

Legyen tartalmas a viszontlátás

Nézzük meg, ha rajzolt valami szépet, meséljük el neki, hogy hol, mivel töltöttük az időt, engedjük, hogy ő is megossza velünk a napját, vagy épp azt a pár óráját, amíg távol voltunk. Játsszunk együtt, hagyjuk, hogy ölünkbe fészkelje magát… szívjuk be édes illatát, adjuk át magunkat a mindent elsöprő szeretetnek, ami hozzá láncol…

Ne aggódjunk… a kötődés, a velünk való kapcsolata nem sérül meg attól, hogy alkalmanként  – pár óráig –  vagy akár rendszeresen más vigyáz rá.

2 megyjegyzés erről: “Amikor másra bízzuk a babát

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük